Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Adattár - Radnóti Miklós lakhelyei
Ferenc-arcképeket. Dési Huber Istvántól is őrzött képet is, rajzot is: nagyon szerették egymást. De volt két Berény-grafikája is és egy kedves akvarell Lesznai Málitól, a költőnőtől, akinek ezermesteri tudását annyira kedvelte. S ne feledjük az évről évre szaporodó Kovács Margit-kerámiákat, mindegyike a szívéhez nőtt. S mindennek rendelt helye volt, míves gonddal ügyelt a kis szoba összhangjára. Külön kell megemlítenem a kis néger varázsszobrot, neve is volt: Jeromos. A párizsi gyarmati kiállításon vásárolta, s szobája egyik büszkesége volt. Én meg finn utamon barátaimnak kis fából faragott medvéket vásároltam emlékbe; mind elveszett az évek sodrásában, az enyém is. Miklós íróasztalán megmaradt. Hadd írom itt, íróasztala rendjére nagyon ügyelt, nem szerette, ha bárki babrálgat rajta. Mindig is gondosan, rendbe rakosgatta szépen vágott, tiszta kéziratpapírjait, jól hegyezett ceruzáit, egy kis fatálban tartogatta írószerszámait, az olvasásra kitett könyvek is ott sorakoztak, no meg a sok válaszolatlan levél. (Szerette halogatni a levélírást.) Nem válaszolt gyorsan, de legalább szép rendbe rakta a leveleket s tetejükön őrködött a kagyló. [...] Az előszobában síléceik voltak (irigyeltem ezt is, ügyetlen alföldi!), a fogason viharkabát s lehajtott szélű kalapja. Ha rendetlenül akasztottam oda kabátom, megigazította." (Ortutay 1957. 241-244.) „Utólag visszagondolva, mai szemmel, egyszerű és talán szegényes lehetett az a szoba, de nekem a telje volt mindannak, amire vágytam. Egy életmód, egy életforma légkörét hozta, melynek küszöbén tibláboltam. A hosszanti fal mellett egy könyvespolc húzódott végig. Egy nagy, nyitott polc, világos fából. A többi, az a két-három félmodern ülőbútor egy kisasztalkával, a világos huzatú ágy, néhány kép meg terítő, amely egy asszony diszkrét, otthonteremtő jelenlétére utalt, szinte alig számított. Mert a rengeteg könyv volt a jelkép." (Lengyel B. 1978) Diana út 15/b „Nyaratszaka apósáék mindig ugyanazt a Diana út 15/b jelzetű öreg házat bérelték ki néhány hónapra, Budán, fenn a Sváb-hegyen. A házhoz a budai mondák szerint érdekes emlékek tapadnak. 1800 körül épült ez a testes, nehézkes, széles verandájú ház, jó szőlők vették körül s bort is mértek itt, s Petőfi, Jókai szívesen járt ide borozgatni. Mindenesetre a közelben volt aztán később Jókai nevezetes villája. Nagyon szerette Miklós ezt az öreg házat, egyszerű, csöndes kertjét, a békés, nyári-őszi heteket itt. [...] annyi versét fonja át e hónapok, hetek édes-fájdalmas emléke, s annyi, de annyi verse szól az öreg hegyi ház békéjéről, idilli magányáról. S ez a tájék, e ház, ezek a hetek ringatták, zengették a Két karodban múlhatatlan néhány sorát. Azt hiszem, azokból a verseiből külön kis illusztrált kötet telnék ki, amelynek Fanni s ez az öreg ház meg a kertje a hőse." (Ortutay 1957. 244.) 178
