Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Adattár - Radnóti Miklós lakhelyei
„Egy sarokra a Széchenyi tértől, hisz már mondtam is, a Kálvin tér és a Kossuth Lajos sugárút sarkán, a Jerney-házban fogadott szállást, közös gangon egy Erdős nevű szelíd és egy Bikuci becenevű, éppoly szelíd, de herkulesi jogásszal, meg az e kettőhöz szegődött Ria nevezetű könnyelmű leánnyal, aki-tiszteletből a költészet iránt-néha őreá is takarított. Versekről - pontosabban: verseinkről - volt szó, ha nála voltam." (Rónai M. A. 2002) Valéria u. [Bartók tér] 11.1. e. 3. - 1932. febr.-febr. vége „Szörnyű. Megjártam vagy huszonöt helyet Irtózatos. Micsoda lakások! Petróleum lámpa, gáz, zsidószag, keresztényszag, konyha- öreg- fiatalasszonyszag, pókháló, sötétség, légyköpéses tükrök, undorító bútorok, borzasztó délután volt.” Végül nem talált lehetőségeihez mérten kedvére való helyet, [...] Másnap kivett egy „tűrhető” szobát a Valéria tér 11. I. emelet 3.-ban [...] De drágállotta, harmincöt pengő volt a havi bére. (Radnóti Miklós levele Gyarmati Fanninak 1932. febr. 6. közli Ferencz 2005.169.) Zrínyi u. 8. - 1932. márc. 1.-1933 karácsony „Rendes iparosemberek, övék a kis ház, a Fogadalmi templom alatt. Van benne szekrény, mosdó, egy kis asztal, dívány és karosszék. Jó lesz. Az az öt pengő sokat számít” (Radnób Miklós levele Gyarmati Fanninak 1932. febr. 24. közli Ferencz 2005. 169.) „Annál kispolgáribb, tisztes iparos család kiadó szobája volt a Zrínyi utcában. Apró, meghúzódó földszintes ház ez, még az árvíz előtti időkből. A kis szoba ablaka az utcára néz, s bizony mi elég sokszor visszaéltünk az alkalommal, hogy boros kedvünkben álmából felzörgessük. Kedvetlen volt ilyenkor: korán kibontakozott benne a rend, a mérték és a tisztaság iránti igény. Mit mondjak a szobáról? Ez is eléggé kietlen, hosszúkás, téglalap alakú szoba, olcsó régi bútorok, a szobában mindig alkonyi félhomály. A lakásnak egyetlen ékessége az a néhány könyv, amelyre mindennél jobban vigyázott. Ezekben a szobácskákban is, jól emlékezem, mindig példás a tisztaság, az íróasztalon is minden a helyén - s ebben már hamar szövetséget kötöttünk mi ketten kócosabb íróasztalú, lakású barátaink »rigolyái« ellen. Különösen Miklós szeretett éles, kemény, morális és esztétikai elveket kifejteni az ilyen rend mellett, amit szívesen hasonlítgatott a francia világossághoz, a lélek logikai előkelőségéhez s mindig viharosan tiltakozott az ellen, hogy ennek bárminő köze lenne valami poroszos fegyelemhez. Hogy szikrázott a szeme az ilyen vitákban, csak úgy kitágult, s vékony erős csontjai megfeszültek ökölbe szorított kezén: a szép rend és az erős szenvedély embere volt." (Ortutay 1957. 240.) „Ebben a borongós hangulatú szobában láttam először költői műhelyének apró kellékeit, az élesre, könnyedén futóra kihegyezett ceruzákat, a gondosan negyedívre vágott olcsó, barnás fogalmazópapírokat, úgy bánt velük, mint pedáns mesterember a szerszámaival. Az íráshoz mindig egy kicsit szertartásosan kezdett hozzá. Gyakran ágyban írt, egy szellemes, maga szerkesztette kis írótáblán, melyre gumiszalaggal erősítette fel az olcsó kéziratpapírost, nem modorosság, hanem a ritkán és rosszul fűtött díákszo- bák kényszerű szokása volt ez, s később is csak azért maradt meg, mert a fűtőanyaggal élete végéig takarékoskodnia kellett." (Baráti 1977. 139.) Bokor u. 2. - 1934. febr. 1.-1934 nyaráig „Az utolsó két évben aztán már finomabb szobához jutott. A különcnek ismert Wolf főorvos Bokor utcai különös házában (volt azon a házon a székely kaputól kezdve kínai építészeti elemekig minden - a szegediek egy időben valósággal büszkék voltak erre!) bérelt egy szobát a földszinten ő, az emeleten 175
