Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - A harmadik munkaszolgálat
4 Költők a szögesdr mögött — A bori deportáltak verseiből — ! az rimáit években a romániai szabadságharcosok «rámára Trans»i jelentett, ugyanazt a már-már jelképessé nótt értelmet kapta majyar- gsrzzdgi testvéreink számára Észak-Szerb ia, a bori bányavidék. A bárok-táborok ssögesdrátjai, bunker-kűptsi mögött ott sínylődtek férges szalmán, összezsúfolta», fl »telükön és hátukon sárga jól ttal megbélyegzett ifjúság legjobbjai át a magyarországi hitiere!lenes mozgalmak élcsapatának számos tagja. Fegyveres német érők hajtották ki éket hajnalban a kényszermunkára, érdét irtottak, küsset tűrtek, végűim töltéseket hányt ak fel az izzó napon és a «rakodd etében. S napi tiz-tizenkét órás nehéz munkájú kért nem járt más, mint száraz kenyér át salami hig lötty, sokszor még vizet se kaphattak, nemhogy mosdáshoz, de ináékor sem. Este pedig a német őrök át adták a lerongyolt csapatot * hitler- srolga magyar őrségnek, amely friss erő sei folytatta a tortúrát. A fáradt rabokat eierciraaatatWtt: és ha valamelyiknek .nem tetszett a pofája“, véresre verhették és kikérhették — a honfitársak ... De a siettem erejét nem téri mag M rabság, te erőszak. 'A bort bánya foglyai között kőitek is éltek. S lopna, titkos, egy-egy boitor mögött, a munkahelyen, mialatt az érséget váltották, ve gy éjtszaka, a pokróc old bújva, ettob- bántott gyufaszálak világánál.- versek születtek, a kétségbeesés ét a remény, a fogság és a szabadság megrendítő művészi dokumentumai. S esek azután kézről- kézre jártak a táborokban, ezájról-seá) ra ezdlltak a köttök szavai. Erőt és vigasztalást adtak százaknak és ezreknek, akik ugyanabban a szörnyé faréban sínylődtek. Ezekből a versekből mutatunk most itt be nehányat Hisszük, hogy akik s percben szabad emberként egy felszabadult országban olvashat Já. őket, át fogják érezni, mit jelentett a szabad tág, mint elérhetetlen, távok vágyaknak a rabságban szenvedő költők meggyé tőrt; rab alváséi számára. 'As ebé két vece Radnóti Miklós Mából mármsxnt. old » József Atttls Mán fellépett haladó »Hó-gárda egyik »«kiválóbb, legnevesebb tagja Bes- yilnmégy éves, tanár és eaocé-iró. Vermit Javarészt s Nyugat, a Magyar CsU- hg ée « Népszava körolt«. Hat önálló töfcsáe jelent meg, közt* legutóbb egy nagysikerű műfordítás-antológia, .Orpheus nyomában”, verseiből. Radnóti eajnae abban a műn- n» tábaree csoportben volt, amelyet s nemetek szeptamberbea aMnek nállt- láttak el legywros őrtset alatt Bslgród leié s Így a parüzán-bában ás on areas bevonulás folyamán nőm szabadulhatott tel rabságából. X háromezer emberből álló csoport sorsáról agy Időben látszólag túlzott, riasztó hírek keltek szárnyra, azóta azonban, Így véljük, ők Is átkerültek a .napos oldaT-ra, a német erőszak sötét árnyékából. A* atffi tá&u Látod-e, esteledik s a szögeedróttal beszegett, vad UAgykerités, bank oly lebegő, felezivja az este. kertiéi etutcúi a iajtu ás csak a* esz, csak as itt, az tudja a drót /«szülését. Látod-« drága, a képzetet itt, az u Így szabadul csak, jmjpffaiffart* testűnket tut áiopft a száp oldja /el éz a fogolytábor hasasad vd ilyenkor, > Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről bűvé otthoni tájra, fiusó otthoni táji 0, megvan-e m ég az az otthoné Hornba sem érte talán! a van, mint amikor bevonultunk? És cki jobbra nyöszörög, aki balra hever, hazatér-sí Mondd, sun-« ott haza még, ahol értik e hexametert isi Ékezetek nélkül, esők sort sor aM tapogatóét, C. úgy irom itt a homályban a vers et, mint ahogy élek, v vakéin, hernyóként amszolgatván a papíron, zseblámpát, könyvet, mindent elv ettek a láger őrei e posta se jön, kőd száll le csupán bürökünkre. Rémhírek is férgek közt él itt ft ancia, lengyel, hangot olasz, szak&dár szerb, mi la zsidó a hőgyekben, szétdarabolt, lázas test s mégis egy életet él itt, — jdhirt vár, szép asszonyt szót, szabad emberi sorsot, s várja ■ véget, a türü homályba bukót, a csodákat. Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma mcg-mtyujul de a légy sereg einyugodott mű, Este oon, egy nappal röt-idebb, lásd, újra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor, A tájra rásüt a hold s fényében a drótok újra feszülnek, .» látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek ámp lépdel a faira vetődve az ejtsza ka hangjai közben. .élszik a tábor, látod-e drága, *u bognak az álmok, ■torkán a felriadó, mcofordul c szák helyen és már ujra elalszik « fényük ez orca. Csat én ölök ébren, féiigszitt cigarettát érzek a szám ben a crőkod ize helyett és nem jön álom, ar myheíadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled tm-nc-. 4 ta cuktctUt Régi, szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek.' költőkkel s fiatal feleségekkel koszoruzatt tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján? hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok a ezépsze-mi karcsú pohárból? Verssorok úsztak a lámpák fén ye kerül, ragyogó, zöld jelzők ringtak a metrum tajté kos taraján és éltek a holtak t otthon voltak a foglyok, az eltűnt drága barátok, verseket irtok a ré elevenek, .Szivükön Ukrajna, Hispánia, F ia -Íz földje. Voltak, akik fogukat csikoritvc -.utak a tűzben, • harcoltak, csal: azért, mert e,...u mit«« tehettek, S mdg horkolva OhúK BMWBWltaW» taöHhoi éj fedezék* alatt, a szobájuk Jár* az eszükben, mely sziget ás barlang ntt néUk a társadalombaVolt, ahová lepecsételt mariak flerCcba* risztek, dermedte» 1 fegyverteteu álltak tat aknamezőkön, s volt ahová önként mentek, fegyverrel a kézben, némán, mert tudták, az a hóra. '«s a ő ügyük ott teu» _ s mort a szabadság angyala teM »agy álmuk az éjbsm. Ifi»- - . S volt ahová . .. mindegy. Hona tűntek a bölcs boroufaüt? szálltak a gyors behtodk. szopo-tsedtek a oerztöredékek, \ és szaporodtak a ráncok a szép mosolya fiatal nők ajka körül t szeme alfám-ebie hegedtek a tündéd léptű leányok a hdboru tadlgaSag évet köztem, ÍM van a* éj, az « koesmte 0 kársak aloft <ar az oezt 6« akik élnek még, hal ómnak a harcrattportak? hangjuk hallja szivei», ke*«» őrsi kezük szorítását, müvük idézgetem és torzólfc sr dnyu kibomlik, s mérem (néma fogói KJ, — jajjal tail Szerbia ormán. HM «» sz éj? az «* *J te« w }B soha többé, mert ami volt, annak más lát latot dd a halál már. Ütnek az asztalnál, megbújnák * nők moooiyában ta beutaznak majd poharunkba. Mk eitemetetUn, távolt erdőkben s idegen l«?elő kőn alusznak, Ittperauu, * Korunk, a Mária Bél« Irta, aki * megy« «odaBsU_______ légi, kiváló képesítője. Negyvenegy éves, orvon. Hobzu Ideig Olemuseségben ált ás onnan küldözte haza Írásait a magyar hsladé lapoknak te folyóiratoknak', a Korunk olvasói ht jól ismerik, saját gyűjteményen vemwkfltatrt Wte- kózen forognak. A költő most étét felszabadult társával együtt Tlmlaoem- Temesváiott él • Itt várja, hogy a fcá- szabadltó orosz csapa tokkal r issza Vélhessen hazájába. Ifizni smtíül W v-taltaUr Vérző szájjal, dagadt nyelvvel, hiába forognak fejedben gondolatok, indulatok ! égnék, robbannak tenyeredben. Elszokott szájadtól a dal* csikorog, mint tapadó homok Nem szó kell móri Bármerre nézel, erőszak vádol 1 vémyotnok . . . Ki élni fog, óklének éljen! Bűntárs az ia, ki megriad. Vaddá xnrrtek. Emberré lenni ráér, ha akar, a fiad. SmttS Mlada 1W-U* A hegy védi a szelektől ás a hidegtől a várost. Az erdő óvja a melegtől ést télen fűti a várost. A hegyen állatok legelnek és hússal látják el a várost Az erdőn friss gombák teremne1, és elkényeztetik a várost A hegyen patakok folynak és megitatjdk a városi. Az erdőn fák roskadoznak és gyümölccsel áldják a várost A hegyen nagy békés csend hcr < s gyilkos zaj üli el a várost Az erdőn a jóság otthonos s gyűlölet veri a várost A hegy rejti az igazakat, kiket kikergetett a város. Az erdő eteti azokat, kiket majd győzni lát a váró- X A következő vers szerzője Justus Pál 1 Bűmül iáenlAA ! ţWM március 18-áu, agy nappal Ha* matek bevtamUm atari | Mari már mindegy, beszélj.teoáML I szavaid a semmibe hulltak, | mondd el a sok-küzdelmet mu és azt iz, hogy besafini küldtek. > ki sem menekülhet bár Itt senki már rád se haHgist most már mondd el, amint akartai akkorit, ha nehéz beszélned. Mould *1 nekik, akik Üt < hagy ta szabad égask őrültél s most börtönudvarba kerültél.' de némának nincs szabadulása/ Menekülj a falat Másra, körömmel, ha nincs kalapácsod, fogaddal harapd el a rácsot de ne maradj meg néma rabnak! ákOt némák, azok maradnak és belenyugszanak a sortba! Légy nekik szél és légy vitorla és mutass a falokon túlról hitetlen is, ujra meg újra, gyújts dinamitat a szavakból S mondd cl nekik, hogy ezsr ut vezet ki a napos szabadba. X X Kori munkatábor versei közül rendben az utolsó, amely már e badulás hangulatában született, =1 Halász Jenő j ..................... ! irta. Harminchét éve*, orvos, Plieri,I I Párizsban és Budapesten ált Vereri » Pécsi Napló, a Párizsi Munkás te «Mi lapok közölték. Iá UaffrAntUt été ■ * 1T * rtaVTrlrrv Ha be u ragadtunk kerékagyig A sárba, A nyomasztó ma nem nyom le már is sivár f-’—1 Pernyéje nem szennyez többi. tegnapok mikében jó holnapok^ áld régóta aktív szerc-pit tölt be a magyar szocialista mozgalomban. Harminckilenc éves, tisztviselő. Két kötete jelent meg; verseit és tanulmányait a Vigyázó szemek becézik lassan domborodó körvonala* S figyelnek minden jelre, neszre. Frits hangok és más novak lépnek ki a csendből, Mozduló tömegek súlyos moraja duzzad: Hajolj a mára s haüd a holnapot. Vér és szenny és a vajúdás ezer fájdalma Nem tör cctze, egyenesitsd hajlott derekad, tűrd a perceket. Szüli már a mád a holnapod.
