Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Argonauták, Meredek út

Radnóti Miklós, Bálint György és Vas István verselgetése (PIM) „...naponta éreztem a jelenlétét mindenben, ami, hogy úgy mondjam, az irodalmi életem volt, a biz­tosított és mégis mindig pezsdítő érdeklődéstől, amely minden munkámat, kísérletemet, sőt kéte­lyemet is fogadta, egészen addig a gyakorlati jár­tasságig, amely mindig hajlandó volt útbaigazítani tétova tájékozódó képességemet az általános iro­dalmi életben. [...] Sokkal inkább »profi« volt az iro­dalomban, mint én: azon kívül, hogy Fifi apjának gyorsíróiskolájában magyarórákat adott, nem volt semmilyen »polgári« elfoglaltsága. Ennélfogva volt hozzá ideje, és persze, képessége is, hogy kiismerje magát a mi éghajlatunk irodalmi életének szokásai­ban és összefüggéseiben. [...] Miklós hivatásszerű gondossággal tartotta rendben, úgy is mondhat­nám, hogy megszervezte a maga irodalmi életét. Ezt is bámultam benne, de még inkább azt, ahogy ennek a lelkiismeretes gondoskodásnak fölébe tu­dott emelkedni. Tudatosan költői életet élt, nem­csak annyiban, hogy bármilyen lassan is, állandóan és folyamatosan dolgozott, hanem úgy is, hogy mindazt, amit látott és érzett mint költői anyagot fogadta magába. Ma már tudom, hogy e nagyszerű képessége és gyakorlata nélkül semmiképpen sem tudta volna véghezvinni utolsó hónapjainak léleg­zetelállító költészeti csodáját." (Vas 2002b. 128-129., 130.) 103

Next

/
Thumbnails
Contents