Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Argonauták, Meredek út

Egy magyar táncosnő. Nagy Etel emléke

(Bp., Cserépfalvi, 1939, Hungária ny. - a kötetet Lengyel Lajos tervezte)

„A megnyert pör után az volt első gondolatom, hogy a váratlanul jött pénzből kiadok egy emlékkönyvet - Étiről. Megkértem néhány barátomat - voltaképpen még mindig azt kellene mondanom: barátunkat- hogy írjanak valamit róla. Leghamarabb Szentkuthy készült el: gyönyörű és - az ő írásméreteivel mérve - rövid és tömör esszét nyújtott át. [...] Boldizsár Iván azt a kis kritikáját, amelynek utolsó táncestje után annyira megörült Éti, komoly kitekintésű tanulmánnyá tágította. Keszi Imre tréfásan kezdődő, de aztán komolyan felívelő cikket írt Étiről. Radnóti még a temetésről írt egy szép verset [Ősz és halál], a Nyugatban jelent meg, azt adta az emlékkönyvbe is, Hajnal Anna meg egy hajnalannásan telített gyászverset - már a temetés után készült. Én a könyv bevezetőjéül megírtam Éti életrajzát a tőlem telhető legnagyobb tárgyilagossággal. Bevettem az emlékkönyvbe Éti három tanulmányát a táncról, és persze Lengyel Lajos tizenhat legsikerültebb fényképét, amelyet Éti táncairól készített. Ugyancsak Lengyel Lajos tervezte a kötetet a Hungária Nyomdában, teljes odaadással - ritka szép könyv lett belőle. [...] a kötésen és a belső címlapon Éti egy-egy táncrajzával."

(Vas 2003a. 19.)

„Éti meghalt, Varsó is elesett. Úgy emlékszem, Varsóban boldog volt évekkel ezelőtt, táncversenyt nyert, ünnepelték."

(Napló 1939. szept. 28. csütörtök)

„Tegnap a temetőben egy vadgesztenyét szedtem föl a földről, szorongattam egész idő alatt, fényes volt, gyönyörű, finoman erezett, - műremek. Ma délben megtaláltam a kabátom zsebében. Fénytelen, tompa lett, kicsit ráncos, gyűrött. Borzalom."

(Napló 1939. szept. 29. péntek)

Az erdő vetkezik

és síkos már a rét,

körötted hét szép csillag ég,

hét csillag ég körötted és

tested körül most hirtelen

suhogó kört szalad

hét bársonyos vakond a föld alatt.

(Ősz és halál. Nagy Etel emlékének - részlet)

104

„Pista meséli, hogy Éti elolvasta a versemet [A Meredek út egyik példányára] a Nyugatban, nagyon tetszett neki és éjjel azt álmodta, hogy a verset olvassa s alatta egy jegyzet: Ezúttal értesítjük olvasóinkat, hogy e vers miatt a készülő Apollinaire-fordítások elmaradnak. Magyarázat: előtte arról beszélgettek, hogy milyen lassan dolgozom." (Napló 1939. szept. 7.)