Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Orosz Márton: Transzatlanti tranzakciók
OROSZ MÁRTON: TRANSZATLANTI TRANZAKCIÓK kolta a spontán akciót, és csak a róla készült fotókat mutatta meg.79) A Pécsi Műhely az 1970-es évek elején végrehajtott intervenciói a tájidegen geológiai formációkat létrehozó land art törekvéseivel ellentétben inkább „megérinteni" és „megérteni" kívánták a természetet.80 Környezeti műveikben is inkább egy másik előkép, Christo81 befolyása érvényesült, aki éppen Smithson halálának az évében lett az Egyesült Államok állampolgára. Vele a csoport tagjai közül Pinczehelyi Sándor került először kapcsolatba. Hommage á Christo (1974) című konceptművéről készült fotót Pinczehelyi postán osztotta meg az akkor már New Yorkban élő művésszel, melyre válaszként dedikált katalógus érkezett tőle.82 A New Jersey-i Bell Telephone Laboratories mérnöke, Billy Klüver 1967-ben, Kepes központjával egy időben, New York-ban hozta létre az Experiment in Art and Technology (E.A.T.)-csoportot. A művészet és a technológia összefésülésén dolgozó, a mérnökök és művészek közötti dialógus megteremtését célul kitűző E.A.T. egyik jelentős szimpatizánsa volt a svéd származású amerikai pop-művész, Öyvind Fahlström. A csoport létrejöttét közvetlenül megelőző esemény, a New York-i Armory-ba (egészen véletlenül ugyanoda, ahol 1913-ban az Armory Show-t, az első nagyszabású amerikai avantgárd kiállítást szervezték) 9 Evenings: Theatre and Engineering címmel megrendezett sorozat volt. Ennek utolsó darabjaként Fahlström 1966 októberében adta elő Kisses Sweeter Than Wine [A csókok édesebbek a bornál] című, a vietnámi háború ironikus szatíráját megfogalmazó performanszát.83 Az előadás - melyben a XVII. századi autista számzsonglőr Jedediah Buxtont alakító Rauschenberg is szerpelt - egyik legismertebb jelenete Fahlström New Yorkban, a Fifth Avenue-n rendezett, a showbiznisz és a politika közötti analógiára rámutató Mao-Hope March volt.84 A kilenc részből álló happening aláfestésére használt vetített szövegben (melyet a kézirat eredeti, a New York Public Library Lincoln Centre for Performing Arts-ban őrzött változata még nem tartalmazott) különös módon egy művészeti intézményre, a Magyar Nemzeti Galériára történt utalás. A szövegkörnyezetből kikövetkeztethető, hogy Fahlström számára Balázs Béla első felesége, a brit kommunista párt lapja, a Daily Worker számára tudósító Edith Bone (leánykori nevén Hajós Olga Edit) Hét év magánzárka című könyve szolgált kiindulópontként.85 A könyvből nyilvánvalóan azért próbált meríteni a művész, hogy rejtett üzenet formájában erősítse a hidegháború eszkalálódását elősegítő elnök, Lyndon Johnson elleni állásfoglalását. A forrásként felhasznált mű ugyanis komoly nemzetközi figyelmet kapott. Egy 1949-ben kémkedés vádjával Magyarországon börtönbe zárt nő memoárja volt, mely 1957-ben, Edith Bone 1956-ban történt szabadulása után jelent meg angolul. A könyvből egy játékkal kapcsolatos részt 79 Pinczehelyi Sándor szíves közlése alapján. “Kismányoky Károly 2017. november 8-án küldött e-mailje alapján. Kismányoky visszaemlékezése szerint az 1970-es évek elejéig - Christo kivételével - a Pécsi Műhely tagjai előtt ismeretlenek voltak a természetművészet területén folytatott amerikai törekvések, és Beke Lászlónak, illetve Perneczky Gézának köszönhetően szereztek egyáltalán tudomást ezeknek a műveknek a létezéséről. 81 Christo Vladimirov Javacheff (1935-, Gabrovo, Bulgária) 82 Pinczehelyi Sándor szíves közlése alapján. 83 Catharine Morris: „9 Abende: Theater und Technologie / 9 Evenings: Theatre & Engineering", E.A.T. Experiments in Art and Technology (szerk.: Sabine Breitwieser), Salzburg: Museum der Moderne - Köln, Buchhandliung Walther König, 2015, 89. old. 84 Per Bäckström: Kisses Sweeter than Wine. Öyvind Fahlström and Billy Klüver: The Swedish Neo-Avant-Garde in New York, Artl@s Bulletin, 6. évi, 2. sz. (2017 nyár), 138-152. old, itt: 149. old. 85 Edith Bone: Hét év magánzárka, Budapest: Nórán Kiadó, 2007 (Eredetileg: Edith Bone: Seven years solitary, London: H. Hamilton, 1957) 93
