Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Orosz Márton: Transzatlanti tranzakciók
OROSZ MÁRTON: TRANSZATLANTI TRANZAKCIÓK nyos képalkotás összefüggésein keresztül tegye láthatóvá.64 A Software kurátora az a Jack Burnham volt, aki 1968-ban megjelent, a hagyományos technikákkal dolgozó szobrászat meghaladását és a médium újrakanonizációját szorgalmazó Beyond Modern Sculpture65 című könyvével a művészet és technológia-mozgalom (az Art and Technology Movement) első jelentős teoretikusává vált. Könyve nem csak a kinetikus művészet feltörekvő generációja számára gyakorolt felmérhetetlen hatást, de az olyan művészettörténészekre is, mint Edward Fry. Burnham művészetelmélete jelentette a kiindulópontot Haacke rendszerelvű installáció számára, és ő rendezte a német művész első nagy sikerű kiállítását is 1967-ben az MIT Hayden Galériájában.66 Burnham és Fry munkakapcsolatának egyik gyümölcse a Guggenheim hét részből álló On the Future of Art (A művészet jövőjéről) című előadássorozat volt, mely alkalmat adott Burnham számára, hogy felvázolja az intelligens rendszerek működésével kapcsolatos álláspontját.67 Ekkor végzett kutatási alapozták meg a rendszerművészetnek nevezett, a greenbergi modernizmus meghaladását célul kitűző poszt-formalista esztétikai kategóriát. Burnham művészetfilozófiája - melynek összefoglalását Great Western Salt Works68 című, borítóján Robert Smithson ikonikus művét viselő könyvében kísérelte meg - a rendszerelvű művészet teleologikus megközelítéséig jutott el. Érvelése szerint a programozható információk hálózatából összeállítható, minden szakralitástól megfosztott művészet feladata abban áll, hogy a termodinamika törvényeivel analóg módon megteremtse a társadalmi feszültségek entrópiáját.69 Magyar szempontból figyelemre méltó, hogy a Guggenheimbe szervezett konferencia idején Burnham a rendszerelvű művészet esztétikáját intézményesítő Kepes György az MIT-n alapított intézetében, a Center for Advanced Visual Studies (CAVS)-ban volt ösztöndíjas.70 Kepes nevét a Zuglói Körbe járó fiatalok is jól ismerhették, hiszen mentoraiknak, Veszelszky Bélának és Korniss Dezsőnek, a háború előtti magyar avantgárd általuk újra felfedezett képviselőinek az 1920-as évek második felében évfolyamtársa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Ráadásul Kepes a tárgyalt időszakban, az 1960-as évek második felében látogatott haza először Budapestre. (Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az 1980-as évek végén a magyar neoavantgárd egyik fő szervezője, Csáji Attila is a CAVS tagja lett, az intézet meghívottjaként folytatott a transzmissziós holográfiával kutatásokat.) Kepes György kapott kurátori felkérést az 1969-ben rendezett X. Sáo Paulói 64 Christoph Klütsch: Computergraphik. Computerkunst in den 60er Jahren. Ästhetische Experimente zwischen zwei Kulturen, Wien-New York: Springer, 2007 65 Jack Burnham: Beyond Modern Sculpture. The Effects of Science and Technology on the Sculpture of this Century. New York: George Braziller, 1968 “Caroline A. Jones, „Hans Haacke 1967", Hans Haacke 1967, kiállítási katalógus, MIT - List Visual Art Center (szerk. Caroline A. Jones), Cambridge (Mass.) - London: The MIT Press, 2011, 6-28. old. 67 J[ack] W. Burnham: „The Aesthetics of Intelligent Systems", On the Future of Art (szerk.: Edward F. Fry), New York: The Viking Press, 1970, 95-122 old. “Jack Burnham: Great Western Salt Works, New York. George Braziller, 1974 69 Melissa Ragain, „Introduction", Jack Burnham. Dissolve into Comprehension. Writings and Interviews, 1964-2004, Cambridge (Mass.)-London: The MIT Press, 2015, XVII. old. 70 A tárgyalt időszakban Kepes Györgyöt foglalkoztató elképzelésekre az Edward Fry és Burnham közötti levelezésben is történik utalás. Ld. Edward F. Fry hagyatéka, Philadelphia, University of Pennsylvania, The Kislak Center for Special Collections, Ms. Coll. 651, 1. doboz, 39. mappa. Kepes központja a nemzetközi médiaművészetben a korszak egyik legelső és legjelentősebb transzfer-állomásának számított, ahol Ázsiából, Ausztráliából, Dél-Amerikából és Európából érkező művészek több hónapig folytathattak posztgraduális tanulmányokat oly módon, hogy idejük egy részét közös projektek kidolgozására fordították. A zágrábi Tendenciák-csoport egyik jelentős képviselője, Matko Mestrovic például három hónapot töltött 1970 tavaszán Képesnél a CAVS-ben. (Matko Mestrovic szíves közlése alapján.) j 91
