Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Orosz Márton: Transzatlanti tranzakciók
OROSZ MÁRTON: TR AN SZATLANTI TRANZAKCIÓK volt.18 Az utóbbi, Kelet-Európábán turnézó (legelőször Bukarestben megrendezett) kon- zervkiállítást az Arts Council of Great Britain szervezte. Vezetője, Joanna Drew, aki később a londoni Hayward Gallery igazgatója lett, komolyan érdeklődött a magyar avantgárd iránt.19 Körner Éva közvetítésével a Moore-kiállítás előkészítése idején ismerkedett meg az idősebbik és a fiatal generáció tagjaival. Kezdeményezésére a budapesti brit nagykövetség azzal a céllal rendezett zárt körű fogadásokat, hogy kapcsolatba lépjenek a Magyarországon dolgozó kortárs művészekkel és a rokon szemléletű alkotókat összehozzák egymással. A Szürenon-csoportot alapító Csáji Attila például az egyik Drew által szervezett fogadáson ismerkedett össze Czóbel Bélával és Korniss Dezsővel. Drew-nak volt köszönhető az is, hogy a követségen keresztül a művészek hozzájuthattak ismert nyugati művészeti könyvekhez, katalógusokhoz.20 Fry látogatása idején, 1965-ben azonban már létezett Magyarországon egy olyan generáció, aminek nem csak áttételes ismeretei, de személyes tapasztalatai is voltak a nyugati művészet háború utáni törekvéseiről. Ezek a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok tudatosan keresték a kapcsolatot a háború előtti avantgárd még élő képviselőivel. A philadelphiai hagyatékban őrzött iratok alapján csak következtetni lehet rá, hogy Vilt (akinek budafoki műtermét valószínűleg felkereste a New York-i kurátor) lehetett ez, aki Fry-nak említést tett az avantgárd generáció idősebb tagjairól. Kassák Lajos neve érdekes módon nem került szóba, Korniss Dezső, Martyn Ferenc, Gyarmathy Tihamér és Bálint Endre viszont „good painters" („jó festők") jelzővel szerepelnek a jegyzetfüzetében.21 A szobrászok közül Fry felírta magának az egykor az Európai Iskolával együtt kiállító Jakovits József nevét, de tudomása volt a megelőző években Párizsban és Velencében kiállító Segesdi Györgyről, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületét vezető, maga köré tanítványokat gyűjtő Bencsik Istvánról is. A festők közül címet és telefonszámot csak a lírai absztrakt képeket alkotó Adám Judithoz és „az egyik legjobb fiatal magyar festőnek" nevezett, szürnaturalista kompozícióiról ismert Csernus Tiborhoz kapott. Az utóbbiról Fry tudta azt is, hogy 1964-ben kiállítása volt a lengyel származású Romanowicz házaspár által működtetett párizsi Galerie Lambertben. Azt viszont nyílván nem tudta róla, hogy felesleges őt budapesti műtermében keresnie, hiszen Csernus az azt megelőző évben disszidált Franciaországba. Az amerikai művészettörténész látogatásáról - jóllehet már csak Fry távozása után - az avantgárd gyökerekhez a legkonzekvensebb módon ragaszkodó társaság is értesült. Molnár Sándor festőművész Erzsébeti Királyné útjai lakásában 1958-tól működő Zuglói Kör tagjairól van szó, akik hamarosan Fry legfőbb hazai informátoraivá váltak. Mint ismeretes, Molnár kezdeményezésére a Zuglói Körbe járók, így Attalai Gábor, Bak Imre, Deim Pál, Nádler István és mások, például Csiky Tibor vagy Csutoros Sándor részben azért 18 Moore műveit - igaz nem eredetiben, hanem a művész által készített fotókon - már 1961-ben meg lehetett tekinteni a budapesti Ernst Múzeumban. (Ld.: Frank János: „Henry Moore - Budapest '61, '67", Új Művészet, 4. évf., 9. sz. (1993 szeptember), 31-32, 74-75. old.) 19 Később, 1980-ban ő volt a kurátora annak a kiállításnak, amelyet „The Hungarian avant-garde: The eight and the activists" címmel a londoni Hayward Gallery rendezett. 20 Csáji Attila szíves közlése alapján. A követség címéről csaknem tíz éven keresztül érkeztek hozzájuk könyvek. Az első küldemények között volt Herbert Read 1959-es kiadású A Concise History of Modern Painting, valamint Lucy R. Lippard 1966-ban megjelent Pop Art című műve. 21 Edward F. Fry hagyatéka, Philadelphia, University of Pennsylvania, The Kislak Center for Special Collections, Ms. Coll. 651, 44. doboz, 1106. dosszié 83
