Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Orosz Márton: Transzatlanti tranzakciók
A REMÉNY ÉVEI pedig (amikor többek között a Vatikán is legitim államként fogadta el a Magyar Népköz- társaságot) megkönnyítették az útlevél-kérelmezés módját. Az évtized közepétől kezdve az ország gazdasági irányításának átfogó reformját szolgáló új gazdasági mechanizmus előkészítése sem volt mentes a politikai reformoktól. Az önkényuralmi rendszer látszatát elkendőző intézkedéseknek volt köszönhető, hogy az újraéledő kulturdiplomáciai csatornákon keresztül Nyugatról is könnyebben lehetett Magyarországgal kapcsolatokat találni.1 A New York-i Guggenheim Múzeum egykori kurátorának, a művészettörténészként jelentős karriert befutó Edward F. Fry Philadelphiában, a Pennsylvaniai Egyetemen őrzött hagyatékában másolatban találtam rá azokra a levelekre, melyeket az amerikai szakember 1965 végén három magyar múzeum vezetőjének címzett. 1965. november 16-án Céh Józsefet, a Műcsarnok igazgatóját, valamint Pigler Andort, a Szépművészeti Múzeum akkor már nyugdíjazott főigazgatóját, december 1-jén pedig Pogány Ö. Gábort, az egykori Kúria épületében berendezett Magyar Nemzeti Galéria első emberét értesítette arról, hogy az év utolsó napjait Budapesten fogja tölteni. Fry a Guggenheim igazgatója, Thomas M. Messer megbízásából látogatott hazánkba, azzal a céllal, hogy felvegye a kapcsolatot a kortárs magyar művészet képviselőivel, és műtárgyakat válogasson egy tervben lévő nemzetközi szobrászati kiállítás számára. A különös kapcsolatfelvételre tett reakciók közül egyedül a Magyar Nemzeti Galériából előkerült válaszlevelet ismerjük.1 2 Ez alapján tudjuk, hogy Pogánynak nem állt szándékában fogadni az amerikai szakembert, a vele való találkozót beosztott muzeológusaira, Csap Erzsébetre és Bényi Lászlóra bízta. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen egyik jegyzetében Fry maga is utalt arra, hogy „Pogány is bad for contemporary situation."3 A kortárs törekvéseket illetően viszonylagosan tájékozott Bényi (aki a festőművész Aba-Novák Vilmos tanítványaként művészi ambíciói mellett kurátori feladatokat is ellátott) nemzetközi nexusokra az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar képzőművészeti pavilonjának a rendezőjeként tett szert.4 Fry vele már az intézményi megkeresések előtt, 1965. november közepén érintkezésbe lépett. A közvetítő személy Jirí Setlík, a cseh kubizmussal foglalkozó prágai művészettörténész volt.5 Vele Németh László író a Cornell University fizika tanszékén professzor lánya, az idő1 A Magyarországot a Nyugat előtt szabad államnak beállító törekvésekben fontos szerep jutott az emigrációban élő kommunista felfogású művészeknek (különösen Victor Vasarely és Amerigo Tot), akik közvetítő szerepet töltöttek be a francia és az olasz kommunista párt, illetve Kádár János és Aczél György között. Ezekhez az információkhoz a konkrét levéltári forrásokon túl (pl. Magyar Tudományos Akadémia, Kézirattár, Aczél György-hagyaték, Ms 6102) a politikai me- diácóban közreműködőkkel közli kapcsolatban lévő művészekkel, elsősorban Fajó Jánossal folytatott beszélgetéseim világítottak rá. 2 A Szépművészeti Múzeum Irattára valamilyen rejtélyes oknál fogva a Piglernek címzett levelet nem őrizte meg. Igaz, 1964-től már Garas Klára töltötte be a Szépművészeti Múzeum főigazgatói posztját. A régi művészettel foglalkozó Garas azonban vagy nem tudott, vagy nem akart válaszolni a megkeresésre, de az sem elképzelhetetlen, hogy Garas javaslatára lépett Fry kapcsolatba Pogánnyal, hiszen a magyar művészet gyűjtését és bemutatását 1957-től az intézményről leváló Magyar Nemzeti Galéria vette át. A Műcsarnok egykorú levelezése a Nemzeti Levéltár felújítása miatt jelenleg hozzáférhetetlen. 3 (Magyarul: „Pogány rosszul ismeri ki magát a kortárs területén.") Edward F. Fry hagyatéka, Philadelphia, University of Pennsylvania, The Kislak Center for Special Collections, Ms. Coll. 651, 44. doboz, 1106. dosszié 4 Szintén Bényi volt az, aki ebben az időben a Képcsarnok Vállalat által terjesztett sokszorosított grafikák zsűrijét vezette, s ebből kifolyólag a hazai képzőművészetről is alapos ismeretekkel rendelkezett. 5 Edward F. Fry hagyatéka, Philadelphia, University of Pennsylvania, The Kislak Center for Special Collections, Ms. Coll. 80 651, 1. doboz, 61. mappa
