Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Wehner Tibor: Ambivalenciák
A REMÉNY ÉVEI néha olyan furcsa és meghökkentő dolgokkal, amit nagyon nehéz elismerni. Nehéz elismerni a kétségkívül meglévő tehetsége mellett azt, hogy ennek van valami olyan mondanivalója, ami bármi néven nevezhető társadalmi értéket jelent számunkra. Végső soron a dolgot ez dönti el... Nem vonom kétségbe, hogy Kondor zseniális rajzoló, kétségkívül kiváló ábrázolókészséggel rendelkezik, de végül is mire használja ezt?"4 - fogalmazta meg a költői kérdést Bencze László. És miután Kondor Béla nem a hivatalos művészet eszményeit szolgáló művek megalkotására használja zseniális rajzoló és ábrázolókészségét, a bizottság a rézkarcok sokszorosítását nem engedélyezi. A korszak rendkívül szűk, szigorúan szabályozott művészeti nyilvánosságának keretei között ez az elutasítás egy kemény, egyszersmind művészeti szempontból megalázó döntés volt az alkotók számára. Az 1963. március 11-i ülésen napirendre kerültek a fiatal művészeket támogató, 1955- ben megalapított Derkovits-ösztöndíj reformjának kérdései, mivel - Domanovszky Endre megfogalmazása szerint - „Általában a Derkovits-ösztöndíj ideje alatt évről évre romlott egy-egy művész anyaga. Úgy néz ki, mintha ezzel az óriási dotációval ellenkező hatást érnénk el." - hangsúlyozta. Pátzay Pál megerősítette: „Meg kell jegyeznem, hogy a hanyatlásban részes a művészeti közélet zavara. A valóságtól elszakadni akaró tendencia. Manapság a fiatalok egymás közt naturalizmusnak minősítenek mindent, ami életközeli ábrázolás. Hogy ezt a művészeti közéletet, hogy lehet rendbe tenni, arra nem tudok javaslatot adni." Bencze László még komorabb képet rajzolt meg: „A Derkovits-díjasok válsága kétségkívül megfigyelhető. Három év alatt kicsúszik a lábuk alól a talaj. A szellemi élet minden vonalán irracionális hullámbetörés van az értelem ellen! Már a főiskolán messze elkerülik a növendékek az elméleti kérdésekkel való foglalkozást. A művészet célja, feladata, szerepe kérdésében egész szélsőséges álláspontot képviselnek, ami végül is oda vezet, hogy azt a világot, amiben élünk, értelmetlen világnak fogják fel, és ennek adnak kifejezést festészetükben. Rendkívül megrázó híreket kapunk a nyugati világ szellemi válságáról. Nyilvánvaló, hogy ennek befolyása kiterjed a mi szellemi életünkre is. Amikor a mi társadalmi rendszerünk arra törekszik, hogy egy magasabb rendű emberi életet teremtsen, tragikus dolog, hogy a művészetben egy sereg erő érvényesül, amely pontosan az útvesztésről beszél akkor, amikor a művészetnek nagyon sokat kellene segítenie abban, hogy ez az épülő világ olyan szellemi támaszt adjon az embernek, amely a maga oldaláról is minden erejével ennek az új világképnek a kialakításában segít."5 A drámai helyzet orvoslása érdekében a bizottság ezután úgy dönt, hogy a Derkovits-ösz- töndíjbizottság jegyzőkönyve, és a pályázati feltételek ismeretében a következő ülésen tárgyalja meg a Derkovits-ösztöndíj reformjának ügyeit - de sem a következő ülés jegyzőkönyvében, sem a későbbiekben ennek nincs nyoma, vagyis a Művészeti Bizottság nagyvonalúan túllépett a problémán, illetve megoldási lehetőségén. 1963. januárjában, amikor Aczél György miniszterhelyettes látogatást tett, illetve részt vett a Művészeti Bizottság azon ülésén, amelyen az egyik központi problémaként az építőművészek és képzőművészek együttműködésének, illetve az építészet és a képzőművészet együttes alkalmazásának, megjelenésének kérdése szerepelt, különös tekintettel 66 4 I. m. 1129-1130. p. 5 I. m. 466-467. p.
