Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Wehner Tibor: Ambivalenciák

WEHNER TIBOR: AMBIVALENCIÁK

az ún. két ezrelékes rendelet alkalmazására, amely az építészeti beruházások két ezrelékes hányadában, anyagi ráfordításában képzőművészeti alkotások megvalósítását írta elő. Darabos Iván, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője hangsúlyozta: „Én egyáltalán nem örülök annak, hogy az építészek a nonfiguratív mellett a 'hagyományos értelemben vett képzőművészeti ábrázolást is igénylik. Véleményem szerint mindinkább előtérbe kerül az, hogy az építészek nonfiguratív igénnyel lépnek fel, és ez idegesítő. Ha úgy vetődne fel, hogy nonfiguratív ábrázolást is kívánnak, azt el lehetne fogadni. De képzőművészet helyett 'foltokat' és 'burkolást' kívánnak - s ez ellen tiltakozik a Bizottság".6 S miután a bizottság tagja, Bencze László a fogalmak tisztázásának, a művészetelméleti és gyakorlati kérdések pontos meghatározásának szükségességére hívta fel a figyelmet, és az építészek választási szabadságára hivatkozott, Aczél György kijelentette: „Ez adminisztratív tévedés. A tervező-építész nem szuverén működik. Beruházási ellenőre van. Minden mozzanatát az építkezésnek ellenőrzik. Nem csinálhat akármit. Kap egy feladattervre egy utasítást, amit részletesen ki kell dolgoznia. Egy középület nem magánügye a tervező-építésznek. A képzőművészeti alkotást sem döntheti el a szuverén, egyéni ízlés. A szabadságon belül bizonyos korlátok vannak."7 Szöllősi György, a Képzőművészeti Lektorátus munkatársa pontos statisztikai kimutatásokat tár a bizottság tagjai elé, hangsúlyozva, hogy a közelmúlt éveiben mintegy 2000 épületben, illetve épület közvetlen környezetében elhelyezett monumentális alkotás valósult meg, és az utóbbi időben egy erőteljes tendencia érvényesül, amikor... az építésznek 'egy foltra', 'egy tömegre' van szüksége, ha tartalom fel is merül, rendszerint az a kívánság, hogy 'ne ábrázoljon semmit.' Minél elvontabb legyen. (...) Nem ijesztően nagy mértékben valósultak meg ilyen alkotások, de tendencia van egyre növekvő formában erre. Általában a tendencia az építészek részéről a beruházót is befolyásolja. Az is tény, hogy a képzőművészek részéről is sok olyan Kata van, akit könnyű táncba vinni. Kétségtelen, hogy eljött az ideje annak, hogy ennek a tendenciának ellenálljunk, mert, ha ez így folyik tovább, olyan mennyiségű lerakódás történik, ami a végén minőségbe fog átmenni az egész magyar képzőművészet vonatkozásában." Szöllőssi György elrettentő példákként hivatkozik Majoros János százhalombattai legényszállóhoz tervezett kerámia-kompozíciójára, amely- lyel kapcsolatban az építész, Mandel Tamás kijelentette, hogy vagy ez az elvont Majoros-kompozíció valósul meg, vagy pedig beburkolja a falat kővel. Továbbá hivatkozik a Heves Megyei Tanács levelére, amelyben egyenesen nonfiguratív festést igényeltek az egyik épületre, vagy idézte a pécsi Orvostudományi Egyetem levelét, amelyben egyenesen 'egy szabad térben felállítandó térplasztikát kértek, egy 7-8 méter hosszú, 3-4 méter átmérőjű tojásidommal összehasonlítható kompozíciót.8 Bernáth Aurél közbevetette, hogy „... ezek a problémák olyan óriásiak, és olyan forrponton vannak, hogy jogos a nyugtalanságunk. Én cseppet sem vagyok megelégedve a festészet, a szobrászat stilá- ris állapotával, egy pillanatig sem állítom, hogy itt megtörtént, vagy legalábbis valami komoly szándékkal történne igyekvés, heroikus erőfeszítés a megújulásra"9 - és itt nem

6 I. m. 376. p.

7 I. m. 377. p.

8 I. m. 383. p.

9 I. m. 383. p. 67