Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Wehner Tibor: Ambivalenciák

WEHNER TIBOR: AMBIVALENCIÁK

Valóban: a bizottság a konkrét megbízásos, köztéri, közösségi rendeltetésű munkákkal kapcsolatosan felmerülő problémák mellett nemegyszer általános, a korszak művészeti történései, művészeti jelenségei által felvetődő kérdésekben is állásfoglalásokat fogalmazott meg, vagyis „igyekezett rendet teremteni". Az állásfoglalások súlyát a korszak mértékadó mesterei és szakemberei által fémjelzett Művészeti Bizottság-névsor is megadta: Aradi Nóra művészettörténész, Bencze László, Bernáth Aurél, Blaski János, Doma- novszky Endre festőművész, Raszler Károly grafikusművész, Pátzay Pál és Somogyi József szobrászművész és Plesznivy Károly iparművész volt a bizottság tagja, amelyből 1964-ben kivált Aradi Nóra és Bencze Gyula, és belépett Barcsay Jenő festőművész, Benkhardt Ágost és Csaba László építész és Németh Imre belsőépítész. A bizottság munkáját 1962- től egy évig Szilárd György, a Képzőművészeti Alap igazgatója, 1963-1964-től pedig Ormos Tibor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója felügyelte, illetve irányította. Érdekes jelenség, hogy 2002-ig, a Művészeti Bizottság jegyzőkönyveinek belső kiadványként való közreadásáig a művészettörténeti irodalomban egyetlen említés, hivatkozás sem szerepelt a testület működésével, intézkedéseivel, állásfoglalásaival kapcsolatban, holott, mint az alábbi néhány kiragadott szemelvény is bizonyítja, ez a testület határozataival és intézkedéseivel-vitatott, hol jelentéktelennek tűnő, hol fontos, esetenként sorsdöntő művészeti kérdésekben - döntött, mondta ki a végső szót.

Az 1963. július 8-i ülés napirendi pontjaként tárgyalta meg a Művészeti Bizottság Kondor Béla 3 darab kiemelt grafikájának ügyét. A kérdés az volt, hogy a szakzsűri által kiemelt kategóriájúként, azaz 50 példányban sokszorosítható grafikai lapokként való minősítése helytálló-e a művész Emberpár, Ikarus és Atomágyú című lapja esetében. Raszler Károly megítélése szerint „Ezek műfajilag és szakmailag szépen vannak megcsinálva. Szemléletéhez nem értek. Ennek ellenére azt javaslom, hogy fogadjuk el, mert ez a kérdés úgy merül fel, hogy Kondor ilyen. Ha ezeket nem fogadjuk el, akkor Kondortól semmit nem lehet elfogadni." Furcsa véleményt fogalmaz meg Bernáth Aurél is: „Ezek a karcok magányos emberekhez kerülnek, nem forognak majd közkézen, ahol felmerülhetne a szemlélet kérdése. Gyűjtőkhöz kerül."3 A Kondor-rézkarcok szemlélete néhány hónappal később, az 1963. december 16-i ülésen is kisebb zavart okoz, amikor Kondor Béla Nagy Madár és Trójai faló, valamint Rozanits Tibor Híd című rézkarcainak átvételi ügyét tárgyalta a bizottság. Pátzay Pál adta meg az alaphangot: „Nekem nincs meghatódásom ilyen firkák iránt, aki elfogadja, annak van. Szerintem ez nem kiemelkedő grafikai műalkotás." Szilárd György kijelentette: „Javaslom, hogy ne fogadjuk el egyiket sem. Minden tiszteletem Kondor és Rozanits tehetsége és tudása iránt, de szerintem ezek nem azok az ún. igényesebb lapok, amelyeket rézkarcboltban kell árusítanunk." Somogyi József, csatlakozva az előtte szólókhoz hangsúlyozta: „Nyugodtan elutasíthatjuk ezeket a lapokat, Kondor akkor is az marad, aki. Van egy misztifikálás Kondor körül, nagyon nehéz őt a helyére tenni. Kétségtelen azonban, hogy jó képességű és tehetséges ember, a maga furcsa tragédiáival, vagy annak szeleivel. Azt mondhatjuk, hogy nem fogadjuk el, csak ne szórakozzunk a munkái felett." Bencze László megjegyezte: „Tény, hogy Kondor előáll

3 I. m. 757, 765. p.

65