Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
SZILÁGYI SÁNDOR: LEMARADÁS? KOMPLEXUS? II. Lemaradás? Komplexus? Az elhangzott előadás vázlata Lemaradás? Az speciei nem volt - épp ellenkezőleg:- ekkoriban együtt lélegeztünk a korszak meghatározó progresszív fotó művészetével - mindmáig egyedülálló módon (!)- mindez kutatásaim szerint kb. 40 kiváló fotóművésznek és kb. 25, a fotográfiát is használó képzőművésznek volt köszönhető- a térségben (tudtommal) sehol nem volt ennyi ilyen kvalitású művész ezen a területen Komplexus? Az volt, és az egykori résztvevőkben maradt is - sajnos joggal:- Az említett teljesítményről ugyanis a nagyvilág nem tud sőt: nem igazán ismert itthon sem, még szakmai körökben sem. Ugyanis nincs feldolgozva. Erre csupán egyetlen példát hadd hozzak föl, melyet történetesen első kézből ismerek: 1998 és 2002 között három rendkívül sikeres programot bonyolítottunk le New Yorkban, melynek révén összesen tizenhat fotóművész mutathatta be a munkáit a Főkonzulátuson,11 illetve ezzel párhuzamosan a Sarah Morthland Galériában és más kiállítóhelyeken is. A tizenhat művész az adott kiállításokhoz kapcsolódóan tíznapos tanulmányúton vehetett részt, ahol személyes benyomásokat szerezhettek a New York-i fotós szcénáról, ismeretségeket köthettek művésztársakkal és galeristákkal, a munkáik bekerültek például a The New York Public Library gyűjteményébe, de voltak magángyűjtők is, akik vásároltak a munkáikból. Az egyik kiállításunkról egészoldalas méltatás jelent meg a The New York Times vasárnapi kulturális mellékletében,11 12 amihez fogható jelentőségű magyar művészeti publicitásra tudomásom szerint sem előtte, sem azóta nem került sor. A Photography in New York International című, kb. százhatvan fotógaléria programját ajánló kiadvány 1998 május/júniusi számának címlapjára Kerekes Gábor egyik képe került, és sorolhatnám még azokat a tényeket, melyek azt mutatták: a fotóművészek, akiket e program keretében kivittünk New Yorkba, abszolút megállták a helyüket. Ehhez képest Szántó András, a With the Eyes of Others kiállítás kurátora nem tartotta érdemesnek e kiállításokat és ezt a programot arra, hogy az előzmények között fölsorolja.13- a művészettörténészek többnyire negligálják a fotóművészek munkáit; nem is igazán értenek hozzá (fotótechnika, fotótörténet) 11 A program az én kezdeményezésemre jött létre, a szervezését is magam végeztem, társadalmi munkában; művészeti vezetője Kerekes Gábor volt. A kiállítások címe, illetve résztvevői: 1998, Take Five (képzőművészi indíttatású fotográfia): Barta Zsolt Péter, Drégely Imre, Hajdú József, Herendi Péter, Kerekes Gábor; 1999, Kind of Blue (dokumentarista fotográfia): Balla András, Benkő Imre, Féner Tamás, Horváth M. Judit, Stalter György, Szilágyi Lenke; 2002, Light as a Feather (alternatív/történeti fotótechnikák): Gábor Enikő, Kerekes Gábor, Síró Lajos, Soltész István (a tanulmányúton nem vett részt), Szilágyi Sándor, Vékás Magdolna. 12 Lyle Rexer: Unshackled to Capture Their Country Again. The New York Times, 1999. május 9. http://www.nytimes.com/ 1999/05/09/arts/art-architecture-unshackled-to-capture-their-country-again.html 13 https://artportal.hu/magazin/magyar-nanoklima-harlemben-interju-szanto-andrassal/ 163
