Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI- a „fotográfiai szakírók" viszont többnyire meglehetősen tájékozatlanok, illetve szinte kizárólag a magyar fotográfiáról rendelkeznek némi ismeretekkel Szerintem kellene és lehetne is változtatni ezen a helyzeten: egy Jelenkori (nem kortárs!)14 Fotóművészeti Adatbázis és Archívum életre hívásával (lásd lejjebb!) De mi is volt az a bizonyos progresszív fotóművészet, amiről beszélünk? Progresszív fotóművészet Két, egymást részben átfedő, egymásba fonódó stíluskorszak: Neoavantgárd, 1965-198415 Új hullám (New Wave), 1981-2000 Mindkettő a művészeti undergroundba tartozott, a mainstream, hivatalos művészetet (és ezzel „a rendszert") opponálta, de voltak közöttük különbségek is: a Neoavantgárd: az Új hullám: közösségi individualista utópista kiábrándult, punk komor, küldetéstudatos laza, játékos médiumhasználata analitikus adottnak veszi a (fotó)művészi technikát fekete-fehér színes Mint az alábbi ábrából leolvasható:- a progresszív fotóművészet a Képzőművészetek és a Fotóhasználatok - az ábrán érzé- keltethetetlenül kicsiny - közös metszésterületén helyezkedik el- rendkívül fontos, hogy ez a fajta fotográfia (szemben a többi fotóhasználattal!) része a művészeti diskurzusnak is- képviselői kétfelől érkeztek: disszidens képző- és egyéb művészek, illetve disszidens fotográfusok Mi a fotóművészet - és mi nem az? 14 A 2000 utáni magyar ún. „kortárs fotóművészet" nem a progresszív fotográfia folytatása, sem szellemi, sem művészi értelemben, hanem a globalista művészeti gyakorlat helyi - ráadásul jócskán megkésett - mutánsa. Lásd a Fotografia- lizmus c. írásom mellett Barta Zsolt Péter: Túl az amnézián. In Fotó/művészet, idézett szám, 14-21. o. 164 15 A konferencia témájába igazából csak ez tartozik ugyan bele, de a másik legalább vázlatos ismertetése nélkül ennek a jellegzetes vonásai nem igazán érthetők meg.
