Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
NOVOTNY TIHAMÉR: „A SZENTENDREI VAJDA LAJOS STÚDIÓ: MAGYAR SZABADALOM!" szorosabb egységbe kovácsolta. A helyi hatalomnak nem volt más választása, ki kellett találnia a renitens közösség számára egy olyan csoportosulási formát, amellyel (úgymond) legálissá teszi működésüket, s amelyet (úgymond) ellenőrizni tud: így született a „Stúdió". efZámbóék részéről azonban Vajda Lajos neve - a hazai és egyben a szentendrei progresszív képzőművészeti hagyományok felvállalásának szimbólumaként - mintegy menekülési útvonalként merült fel. Ilyen értelemben tudatos választás volt 1972 második felében. Ez a periódus tehát a Vajda Lajos Emlékest-el (1973. március 27.),17 18 és az első ilyen néven futó kiállításokkal (1973 márciusa és áprilisa), valamint a VLS Pinceműhely átadásával (Péter-Pál u. 6.), 1973. december 8-án fejeződött be. Sajnos téves tehát Perneczky Gézának az a megállapítása, miszerint a Vajda Lajos Stúdió 1975-ben „alakult" volna meg.13 3. A harmadik periódus a nagy jövés-menések és lemorzsolódások, valamint a kisebb munkaközösségek, művészbarátságok (művészpárok-művészcsoportok) és a „vajdás" élcsapat, az ún. „vajdás" gerinc kiformálódásának az időszakaként írható le, s tartott az A. E. BIZOTTSÁG együttes magalakulásáig (1980)19, és az utolsó, csak VLS tagokat tömörítő Pinceműhely-kiállításig (1981).20 Ugyanakkor ez a periódus a kollektív (és az „egyéni") tárlatok, a közösen készített installációk, a tiszta és a kevert műfajú experimentális művek, happeningek, akciók, performanszok, keskenyfilmek, „felolvasóestek", a zenélésekkel egybekötött kreatív házibulik és az intuitív ötletek stb. megvalósulásának a rendkívül termékeny időszaka volt, olyan tematikus tárlatokkal és közösségi programokkal, mint a Minden Relatív - Álomi Reményfűző Intézet (1976), a Téma (1977), V-stúdió Leninvárosi Kísérleti Műhely (1977)21 és a Lapos (1978), valamint az olyan „Living Theatre"-szerű fellépésekkel, mint a Sajna de Mahorka-i-vacsora, és az Érdekházasság - A vágóhídtól napjainkig: A Mágikus Mészárszék együttes jutalomjátéka stb. (1978, 1979) voltak. 17 Előadó Tóth Antal művészettörténész. Az est vendége volt Vajda Lajos özvegye, Vajda Júlia is. Itt meg kell jegyezzük, hogy Tóth Antal volt az a személy, aki, mint a Ferenczy Múzeum fiatal munkatársa, „hivatalból" és a személyes szimpátiájából is, ott asszisztált a Vajda Lajos Stúdió megalakulásánál, rögzítette az előzményeket és a Stúdió első néhány évét, s a fiatal művészek több kiállítását nyitotta meg. Az általa regisztrált alapítók névsorát lásd a VLS Információs Bankjában: A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió: 1972-2002 (Dokumentum- és szöveggyűjtemény), Szentendre, 2002, 283. o. Szerkesztette: Novotny Tihamér. 18 Lásd a szerző a BALKON című folyóiratban közölt tanulmányának Eseménynaptár c. fejezetét. Idézem: „1975. május: A »Vajda Lajos Stúdió« első kiállítása Szentendrén: Csutoros Sándor, Diner Tamás, Farkas Tamás [itt a szerző Ádámot ír], f.Tóth Árpád [itt a szerző Tóth Ferencet ír], Haris László, Kígyós Sándor, Molnár V. József, Szemadám György." Az igazsághoz tartozik, hogy ezek a művészek csak vendégként és nem elsőként állítottak ki a Pinceműhelyben, így ez a csúsztatás azt a látszatot kelti, mintha ők lettek volna a VLS megalapítói. 19 A BIZOTTSÁG 1986-ig működött. Nyomában újabb zenekarokat és alkalmi felállásokat hoztak létre a szétrebbenő tagok. A VLS zenei irányzatainak és hang-gesztus-performanszainak bemutatására egy külön fejezetet lehetne szentelni. Ez azonban most nem tartozik szorosabban tárgykörünkhöz. 20 Ugyanakkor 1980-81-ben nagyon erős két évvel zárt a VLS. Lásd a VLS Pinceműhelyben rendezett kiállításokkal kapcsolatban a már említett VLS Információs Bank II. - Kiállításjegyzék, Eseménytörténet, Művészpárok-művészcsoportok 1973-2002 c. adattárat. A VLS Pinceműhelyen kívüli eseményekkel kapcsolatban pedig lásd: VLS Információs Bank III. - Kiállításjegyzék, Eseménytörténet, Művészpárok-művészcsoportok 1974-2002, VLS tárgyú és vonatkozású kiállítások és események, amelyek nem a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében történtek. I. m., 283-295. 21 A VLS-ből nyolcán vettek részt a Leninvárosi (ma Tiszaújváros) TVK (Tiszai Vegyi Kombinát) műanyagokkal kísérletező művésztelepén: Aknay János, Bereznai Péter, Bernáth/y/ Sándor, Bukta Imre, Holdas György, feLugossy László, Matyófalvi Matyó Gábor és ef Zámbó István. Munkájuk elismeréseként 1978-ban Kollektív Stúdió-díjban részesültek. Meg kell említenünk még, hogy hétvégeken, néhányan a társaságból, a gyár selejttelepén összeguberált anyagokkal kimentek a természetbe és mindenféle előzetes ideológiai megfontolás nélkül, ún. rögtönzött „természet-intervenciókat" hajtottak végre Muhi község közelében a Sajó-partján, pusztán a látvány és a maguk szórakoztatása kedvéért. Természetesen az öröm-akciók mindegyikét lefényképezték, dokumentálták. 143