Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
LÓSKA LAJOS: AZ AUTONÓM MŰVÉSZET FELÉ absztrakt organikus festői nyelvét, melyhez élete végéig hű maradt, és amelyet így jellemez Mezei Ottó: „a kristály- és növényformációk, s az emberi alak elvonatkoztatásai, szabad kombinációi." (Mezei Ottó) Pauer Gyula (1941-2012) A plaszticitás illúzióját síkban megteremtő pszeudó képek megalkotója. Konceptuális munkásságának tipikus darabja a Nagyatádon felállított, majd megsemmisített, végül rekonstruált Tüntető-tábla erdője (1978). Testről készített mintavételek alapján alkotta meg szépségkirálynő szobrait (Szépségminták, 1985-89). Megemlítendő továbbá a pesti Duna-parton látható Holokauszt-emlékműve. (Cipők a Duna-par- ton, 2005.) Prutkay Péter (1947-) 1969-től kiállító művész. Részt vesz a Szürenon tárlaton, kiállít Bala- tonbogláron. Grafikáin érzékenyen reagál a társadalmi visszásságokra (ART, PÁRT, ÁRT, 1975) és a környezetvédelemre. 2005-től felhagy a grafikák nyomatatásával, és áttér a művészdobozok, képreliefek készítésére. Türk Péter (1943-2015) A Szürenon kiállításon látható alkotásai egymásra rétegelt geometrikus motívumokból álló papír síkreliefek. A hetvenes években konceptuális munkákkal és fotókkal (Oszályátlag l-ll, 1975-77), 1990 után minimal artos rajzsorozatokkal jelentkezik. (Kenyér és víz, 1991, „Forró vágyam árnyékában ülni", 1996.). 2006-ban a Kiscelli Múzeumban megépített mandalát idéző téglainstallációja munkásságának kvázi betetőzése. Veress Pál (1920-1999) A Képzőművészeti Főiskolán (1938-43) Szőnyi István tanítványa. Többéves hallgatás után, a 60-as évektől újra kiállít. Bálványokat megjelenítő plasztikus kompozícióit, érdes felületű samott reliefjeit és grafikáit absztrakció és némi szürrealizmus jellemzi. Zeisel Magda (1949-) Pop-arttól ösztönzött képeivel, rajzaival mutatkozik be a Szürenon tárlaton. Az 1970-es évektől Bécsben él és dolgozik. Végszó helyett A korszak művészetének a feldolgozása ma is tart, ugyanakkor a Szürenon helyének és szerepének meghatározása, művészettörténeti értékelése nagyrészt megtörtént. Miképpen Zwickl András meghatározza a társulást, a „A Szürenon résztvevői a felzárkózás igénye mellett hangsúlyozták, hogy a műveik „a közép-európai hagyományokból nőttek ki" (Csáji, 1986), a korszerű művészet megteremtésére irányuló törekvéseik szervesebben gyökereztek a progresszió hazai talajában. A Szürenon az Ipartervvel ellentétben nem egy generáció különböző stílusirányzatokat képviselő tagjait, hanem koherensebb szemléleti és stiláris platformon álló művészeket fogott össze, akik életkorukat és kapcsolataikat tekintve mutatnak változatos képet".9 Mindezt még annyival egészíthetjük ki, hogy a továbbiakban a különböző részproblémák kibontására lenne szükség, valamint hiányzik a csoport tevékenységének monografikus feldolgozása. 125 Andrási Gábor-Pataki Gábor-Szücs György-Zwickl András: Magyar képzőművészet a 20. században, Bp. 1999., 176. o.
