Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI (1971-73). A 80-as években szöges festett faszobrokat készített, majd visszatért a kőhöz. Egyik utolsó alkotása a Pécsett az Idegsebészeti Klinikán található Biológiai mozgás című domborműve. Csáji Attila (1939-) A Szürenont követően megszervezi az R kiállítást. 1970 és 1972 között Lengyelországban és Jugoszláviában mutatja be a magyar avantgárdot. 1970 és 1973 között a balatonboglári tárlatok tevékeny részvevője. A 60-as évek végétől kifejezésmódját a gesztusfestészet és az informei jellemzi (Jelrács sorozat, 1969), Ezek a plasztikus, fénnyel értelmezett képek -jel-struktúrák - vezetik el a fényművészethez. Majd konceptuális grafikákat készít. A hetvenes évek végétől műfajt vált, a fényművészettel, a lézer és a hologram képzőművészeti alkalmazásával kezd el foglalkozni. Új képi transzformációs módot (szuperpozíciós_módszer) alakít ki. Ennek alapján a CAVS/MIT taggá választja. Életművét 2015-ben a Fényút című Műcsarnokban megrendezett monstre tárlat mutatta be. Csutoros Sándor (1942-1989) Első szobrai archaizáló kőplasztikák voltak, következő periódusát a paraszti tárgykultúra és a növényi formák inspirálták. Jellegzetesek függesztett kisplasztikái (1966). 1982-ben Tokajban alkotta meg Ja-Ko-Tania című, életművének csúcspontját képező festett és fűrészelt faplasztikáit. Haraszty István (1934-) Autodidakta, Laborcz Ferencet tartja mesterének. A Szürenon nagy felfedezettje. A magyar mobilszobrászat egyéni hangú, egyszerre játékos és társadalomkritikus mestere, a Fügemagozó (1970), a Madárkalitka (1971), az Agyágyú (1980-81), a Stemplire várva (1987) és más mozgó szobrok készítője. Haris László (1943-) A fotó és képzőművészet határterületén dolgozik. A koncept arttól is megihletett művei (Mázsa tér, 1975. VI. 5) a fénykép képzőművészetben való megjelenésének kiemelkedő dokumentumai. Legújabban panorámaképeket készít az erdélyi magyar hagyományokról és napjaink valóságáról. Ilyés István (1939-) A korai, 60-as években született alkotásai - plasztikus képei, reliefjei, faplasztikái - a magyar szobrászat organikus, népi indíttatású vonalához kapcsolhatók. Későbbi, a múlt század 80-as és 90-es éveiben született művei a szürreális stílus és a népi tradíció egyéni ötvözetei (Furulyás, 1990). Budakeszin, a Kálvária dombon látható, megrendelésre készített monumentális szobra, a Simon segít vinni a keresztet Jézusnak, (1995). Karátson Gábor (1935-2015) Első önálló tárlata 1968-ban volt a Fényes Adolf teremben. Lazúros sejtelmes színvilágú képeinek fő sajátja, hogy narratívak, tematikusak, mint a régi mesterek munkái. Témái bibliaiak, később politikusak. Számottevő irodalmi és esszéírói munkássága. Lantos Ferenc (1929-2014) 1970-ben vezetésével alakult meg a Pécsi Műhely. Jelentős a művészetpedagógiai munkássága. Újkonstruktív festményeinek és zománcképeinek egyéni karaktert a geometrikus formák, a homogén színek és a kemény élek adnak. 124 Papp Oszkár (1925-2011) A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1945 és 1950 között végezte Bernáth Aurél, Bencze László és Szőnyi István növendékeként. 1960 körül alakítja ki
