Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
LÓSKA LAJOS: AZ AUTONÓM MŰVÉSZET FELÉ a Gömb dinamizmusával szerepelt. Az akkoriban induló Prutkay Péter egy, a bemutatóról rövidesen eltávolított térberendezést és grafikákat, a katalógus címlapfotóját készítő Haris László struktúrákat kiemelő fényképeket, Zeisel Magda pedig tus és olaj munkákat állított ki. A tárlatot több kritika is méltatta. Közülük most csak kettőt említek. Az Élet és Irodalomban Perneczky Géza4 írt róla, aki mindenekelőtt Türk Péter papírreliefjeit és a szobrászok, Pauer, Haraszty, Csutoros, Bocz plasztikáit emelte ki: „A szobrászok mind jók.", jegyzi meg. Karátson Gábort viszont kárhoztatja, amiért régies stílusban fest. Néhány hónappal később Sinkovits Péter5 a Művészet folyóiratban közölt rövid cikkben számol be az eseményről. Ő ugyancsak a szobrászokat dicséri elsősorban, a festők közül pedig Karátson Gábort. A Szürenon továbbélése Az évtizedek folyamán a kollekció többször is bemutatásra került. 1979-ben, a tízéves évforduló alkalmából újrarendezték a legendás első tárlatot. Mezei Ottó a kiállításbevezetőjében így ír róla: „Tíz évvel ezelőtt egy 14 tagú művészcsoport Szürenon elnevezéssel ugyanezen a helyen, a Kassák Lajos Művelődési Házban mutatta be munkáit. (....) Tíz évvel ezelőtt sem volt kétséges, hogy a csoportosulás tagjai a hatvanas évek elején-kö- zepén újraformálódó magyar művészet jelentős, sajátos hangvételű és színezetű képviselői, akik a külföldi és a hazai úttörő kezdeményezésekről csupán részben informálódva vállalakoztak arra, hogy azon időszak gondolati vizuális problémáit újszerűén értelmezzék, tekintet nélkül arra, hogy tevékenységük széles körű elfogadásra talál-e vagy sem."6 A Művészetben ismét Sinkovits Péter7 írt részletesebb ismertetőt Jubileum a Kassák Klubban címmel, és Pauer Gyula, Haraszty István, Türk Péter tevékenységét méltatta mindenekelőtt. A csoport művészettörténeti megítélésében jelentős fejlemény, hogy az Ars Hungarica 1991-ben közli Mezei Ottónak A Szürenon és kisugárzás8 című alapos tanulmányát. A dolgozat nem csak a Szürenonnal, de más Csáji által szervezett tárlatokkal is foglalkozik, például az R kiállítással, amely együtt igyekezett láttatni a magyar avantgárd törekvéseket. Ezt követően 1996 novemberében a Vigadó Galériában nyílt meg az általam és Csáji Attila hathatós közreműködésével összeállított Szürenon 69-96 című tárlat, amelyhez katalógus is készült. Ez annyiban különbözött az előzőektől, hogy az 1969-ben felvonultatott műtárgyak mellett friss munkák is megjelentek. A katalógus szövegeibe pedig beválogattam a Szürenon kapcsán megjelent, illetve annak utóéletével foglalkozó régi és új írásokat, például Csáji Attila 1989-ben írt, de addig publikálatlan, a Szürenonnal kapcsolatban húsz év elteltével című emlékezését. Befejezésül ejtsünk néhány szót a tagok további munkásságáról: Bocz Gyula (1937-2003) 1968-tól 1975-ig a villányi alkotótelepen dolgozott, nagyméretű nonfiguratív szobrokat faragott. Egyik kulcsműve a villányi szoborparkban felállított Spirál 4 Élet és Irodalom, 1969. X. 18. 5 Művészet, 1970/2. 6 Hommage á Szürenon, Bp. 1997, katalógus. 7 Művészet, 1980/2 8 Újraközölve: Mezei Ottó: Magyar, európai, modern-Válógatott írások (szerk: Andrási Gábor - Pataki Gábor), Bp., 2013, 261-278. o. 123
