Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI E koncepcióval, vagyis az amerikai és Nyugat-Európai művészethez való közvetlen csatlakozással szemben a Szürenon az egyetemes áramlatok mellett a modern művészet hazai gyökereit és hagyományait igyekezett hangsúlyozni. Ezt alátámasztandó hadd idézem a kiállítás szerevezőjének, a koncepció megálmodójának, Csáji Attilának a Szürenon fogalmát megadó magyarázatát 1969-ből: „Négy egymásra épülő jelenségrétegből áll 1/ Szürrealizmus és nonfiguráció. (Ezek összevonásából keletkezett a szó.) 2/ Szürrealizmus - a szürrealizmus tagadása egy olyan belső fejlődés után, melynél a szürrealizmus tapasztalatainak birtokában történik a továbblépés. A szürrealizmus itt már csak múlt, megjárt állomás. 3/ Szürreális telítettségű nonfiguráció - olyan nem ábrázoló festészet, amelynek atmoszférája szürreális, amely tudatosan vállalja a formák asszociációs gazdagságát. 4/ Sur et non (Szürenon) „felett" és „tagad". A „hivatalos" és a „divatos" irányzatokból következő destrukció tagadása. A nyitottság további megőrzése, egy független emberi kutatásmód vállalása. Az ITT és MOST elfogadása.2 A Szürenon kiállításhoz készült katalógust egy betétlapon Ungváry Rudolf szövege vezette be, Sík Csaba utószava zárta. Az utószóban - ne feledjük, 1969-et írunk, amikor a szocialista kultúrpolitika éber képviselői utasítják helyre, vagy éppen szankcionálják a renitenseket - Sík Csaba a klasszikus művészet megcsontosodott eszményei ellen emelt szót, de mindenki tudta, hogy a korszak művészetértelmezésével folytat vitát, amikor a szép fogalmának megváltozásáról ír: „A szép ma már nem kulcsszó, legalább is a görög, reneszánsz tradíció értelmében nem. A mai kép, szobor nemcsak szép, de művészi sem akar többé lenni. Szabadulni akar ettől az ellenszenves diktatúrától, mely rangsorolta a dolgokat, a természet és a teremtett világ tárgyait éppen úgy, mint kapcsolatukat az emberrel, a megvetettség bélyegét sütve a hétköznapra. A művészi diktatúrájával küzdő művészet hétköznapi akar lenni." 3 A tárlat két, az előzményekre és az ideálokra utaló Kassák Lajos festménnyel (Játék sárgával és vörössel, Fölkelt a nap) indult, ezeket Bocz Gyula, Csáji Attila, Csutoros Sándor, Haraszty István, Haris László llyés István, Karátson Gábor, Papp Oszkár, Lantos Ferenc, Pauer Gyula, Prutkay Péter, Türk Péter, Veress Pál, Zeisel Magda munkái követték. Tulajdonképpen két generáció sorakozott fel, ugyanis az archaizáló salakképeit bemutató Veress Pál és az organikus alakzatokat, máskor kristályszerkezeteket megidéző nonfiguratív festményekkel jelentkező Papp Oszkár idősebb nemzedékhez tartozott, szemben a többi, zömmel a 60-as évek közepén-végén induló művésszel. A fiatalok kollekciója sokszínű volt: Csáji Attila az Üzenet IV és az Üzenet X című kompozíciókkal, Lantos Ferenc nonfiguratív zománcmunkákkal, Karátson Gábor színes figurális festményekkel, Türk Péter papír reliefekkel szerepelt. A szobrászok közül Bocz Gyulától és Csutoros Sándortól organikus nonfiguratív plasztikákat, llyés Istvántól két művet (Flótázó, Meditáció a kenyérről), Pauer Gyulától egy nagyméretű, egyszerre expresszív és nonfiguratív szobrot (Feszültség) láthattunk, míg Haraszty István többek között egy még kézzel mozgatható mobillal, 122 2 Szürenon 69-96, Vigadó Galéria, 1996. XI. 1-17., Hommage â Szürenon, Bp., 1997, katalógus. 3 Szürenon 1969, Kassák Lajos Művelődési Otthon, 1969. október 2-20., katalógus.
