Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Rózsa T. Endre: A kisebb folyók a nagyobbak felé sietnek
RÓZSA T. ENDRE: A KISEBBEK FOLYÓK A NAGYOBBAK FELÉ SIETNEK tató ellenére a PetrigaIla lakásban örvénylő szellemiség hatalmas lyukakat égetett a vasfüggönybe és a réseken keresztül Nyugat-Európáig lehetett ellátni. A társaság egyik legérdekesebb egyénisége dr. Végh László röntgenorvos volt, aki a Muskátli presszót is nagy előszeretettel látogatta. Rajongott Kafkáért, sokszor hivatkozott rá, okosan és leleményesen beszélt, és néha éles hangon kijelentette: Ne jelentsd, már jelentettük. Napirendre tértünk a megjegyzés felett. Később derült ki, hogy Végh igazat mondott, maga jelentett, de teljesen érdektelen dolgokat. Az érdemei tehát nem csökkentek és Szentjóby Tamás mindmáig szellemi bérmakeresztapjának tekinti Végh doktort. Emlékezetes beszélgetés zajlott egyik alkalommal a Petrigalla lakásban. Mezei Árpádnak sikerült szóra bírni az introvertált Veszelszky Bélát. Az antropozófiáról és a neo-gnoszticiz- musról beszélgettek. Sem a gnózis apostolát, Schmitt Jenő Henriket, sem a prófétáját, Kepes Ferencet nem kedvelem, de akkor és ott felismertem, hogy intellektuálisan pontatlan és ingatag elméletek képesek megtermékenyíteni érzékeny művészeket. Hamvas Béla legtöbb elméleti munkájáról ugyanígy vélekedek, ennek ellenére súlyosan elhibázottnak tartom, hogy Lukács György vehemensen megtámadta Hamvas Bélát és feleségét, Kemény Katalint. Egyébként pocsék ízlése volt Lukácsnak; hallottam egyszer, ahogy kijelentette: Franz von Lenbach nagy festő, és mondott még ennél jóval cifrábbat. Tudom, hogy Veszelszky Béla is kiállított Petrigallánál. A pontok és vonalak struktúráiból összeálló, mélységében természetelvű, már-már meditációs objekteknek tekinthető művei az első látásra mélyen megragadtak. A Váci utcai Muskátli presszót a fiatalok jobban szerették, mint a Petrigalla Szalont. Az életkori átlag jóval alacsonyabb volt, mint Petrigallánál, akit inkább korosabb hölgyek látogattak. A Muskátlinak nem vált a hátrányává, hogy kedves fiatal lányok jártak oda. A beszélgetésekben a filmek is szóba kerültek, és a francia új hullám érzékenysége különösen tetszett mindenkinek. A szellemi légkört az egzisztencializmus uralta. És Franz Kafka, mindenekfölött. Az egykori muskátlis Kenedi János úgy tartja, hogy a nyelvtudás hiánya miatt terelődött az érdeklődés a modern képzőművészet, a jazz és a filmek irányába. A magyarázat felületes. Néhányan kiválóan ismerték a világnyelveket és ha ritkán is, a Muskátliban időnként feltünedeztek nyugatról érkező látogatók. Egyetlen markáns példát hozok a nyelvi szint komolyságára. Albert Camus esszéiről tartott többünknek kávéházi kiselőadást a Muskátli kör egyik prominens tagja. A Sziszüphosz mítosza az emberi lét abszurditásáról szól, és ennek kapcsán külön kiemelte, hogy az 1942-es eredeti kiadásban Camus a megszálló németek cenzúrája miatt cserélte ki a (zsidó) Kafkát megidéző fejezetet az (orosz) Dosztojevszkijről szólóra. Az ötvenhatos forradalommal rokonszenvező Camus esszéit tiltó listára tették, magyar fordításuk sokáig nem készülhetett. Gyakran beszélgettünk Sartre, Camus és Kafka írásairól, ideértve azokat a könyveket is, amik nem jelentek meg magyar fordításban. Vitán felül áll, hogy a Muskátliba érdemes volt eljárogatni, de a Muskátlin kívül is létezett a világ. Két másik kávéház jött számításba, a New York és a Luxor. Végzős gimnazista koromban időről időre elüldögéltem a Luxorban, ahová Hermann István vitt le. Ott ismertem meg egyik alkalommal Kassák Lajost, aki palócos hangján egy rövidke okfejtésem után kinyilatkozta: urám, mágának á szémében borotvá ván, és meghívott a Bécsi úti lakásába, hogy nézzem meg néhány képét. Bevallom, a lírai absztrakt képek nem nyűgöztek le. Képarchitektúráit és szervező képességét viszont elsöprő erejűnek tartom mindmáig. Klára asszony is otthon volt, Kassák időnként jótékonyan rászólt a feleségére: Klárá, mágá hállgásson. 107
