E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról (Budapest, 2004)
Ábrázolások az íróról (E. Csorba Csilla) - Fényképfelvételek
Nemzettől 200 Ft havi főszerkesztői díjat kapott, havi képviselői díja 157 Ft-ra rúgott, s hogy ekkor egy kalap 10, egy pár csizma pedig szintén 10 Ft-ba került.25 A kiadások csak növekedhettek, amikor második felesége, Nagy Bella újnál újabb toalettjeiben rövid pár év leforgása alatt több tucat képet készíttetett (lásd a Fénykép- felvételek a hagyatékból c. fejezetben), s férjét is rávette a még gyakoribb műterem-látogatásokra. (50-55., 59-65. képek) Az ebben az időszakban készült fotókon öltözetére már nem oly kényes, rosszul szabott Ferenc József-ka- bátban, bő nadrágban, kényelmes slafrokban, házisapkában áll a fotós masinája elé. Tartása azonban feszes, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló. Jókai igen gyakran reprodukált ún. díszmagyaros képe (25. kép), amelyet ő is előszeretettel dedikált ismerőseinek, lényének csak egyik, a pompára, ünneplésre, népszerűségre vágyó oldalát mutatja be. Az utókorra csendes rezignációval, a sokat tudók enyhén ironikus mosolyával tekintő másikat, a szintén nagy példányszámban fennmaradt Ellinger-kép (33. kép) tükrözi. A Jókai családban kultusza volt az arcképnek. Zsúfolt lakásának falait képzőművészeti alkotások és csecsebecsék mellett fotók díszítették26. Díszes keretű fénykép állt íróasztalán is. A Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára őrzi azokat a fényképfelvételeket, amelyek Jókai utolsó lakóhelyének, az Erzsébet körúti lakásnak enteriőrjét ábrázolják (lásd a Fényképfelvételek a hagyatékból c. fejezetben). E képekről leolvasható, hogy az elsősorban Nagy Bella ízlését mutató otthonban az író együtt élt, lépten- nyomon találkozott fotográfiákkal. Pékár Gyula emlékei szerint Jókai nem szeretett masina elé állni, s csoportos fényképezés esetén lehetőleg a háttérben maradt.27 Egy ismeretien barátjának tréfásan ő maga is azt írta: „a fotograf, az egyetlen »graf« (a la Petőfi) a kitől félek.”2* Az általunk ismert 130 különböző felvétel az idézett állításoknak ellene mond. A képek száma ugyanis - ha figyelembe vesszük azt, hogy Jókai a fotózás kezdeti szakaszában élt, amikor pl. az amatőrizmus nem vagy csak igen kevéssé terjedt el - nem csekély. Utalnunk kell ugyanakkor arra is, hogy e 130 felvételnél feltehetően jóval több készülhetett az íróról. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a Petőfi- szobor avatásánál vagy Kossuth temetésekor elmondott beszédekor, díszes külsőségek között megünnepelt 50 éves írói jubileuma alkalmával vagy a párizsi világkiállításon tett látogatása idején ne keletkezett volna róla fotó. Kötetünkben a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-hagya- tékában fennmaradt fotókat vettük számba, de a teljességre törekedni, azaz valamennyi Jókai-képet ismertté tenni már korábban is lehetetlennek tűnt. A XIX. század végén a legtöbb magyar család otthonában, albumában vagy falán megtalálható volt Jókai fotója. A kor arcképezési és arcképvásárlási lázában Kossuth Lajoson kívül senki akkora propagandában nem részesült, mint Jókai Mór. Képei újságok mellékleteiként jelentek meg, 1894-ben pedig, az író 50 éves jubileuma alkalmával, előfizetőinek számos újság Jókai-fotóval ellátott emléklappal kedveskedett. (Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság stb.) Kőnyomatú arcképét „ívrétű” alakban 2 forintért, „negyedrétű aczélmet- szetben” 40 krajcárért vásárolhatta meg a közönség.29 Már életében képes levelezőlapokon, festményreprodukciókon terjesztették arcmását, s a posta útján a legtávolabbi helyekre is eljuttatták. „Egy aranyműves... több száz kis médaille-t készített Jókai Mór arcképével domború kristálylapja alatt s a jubileum dátumával a sima arany hátlapon.”30 Bár „Jókairól tudvalevő, hogy mindenkinek, aki két forintot ajánl föl az Emkének, sajátkezű névaláírásával ellátott fényképet ad”,31 s az is megfelel a valóságnak, mit egyik rajongója, Mazur Emma ír: „igaz, hogy becses fényképét bármikor megvásárolhatnám”,32 mégis tucatjával érkeznek hozzá az arcának fénymásolatát kérő, fényképekért esdeklő levelek. Az íróhoz intézettekből fennmaradt mintegy félszáz e tárgyban íródott levél tartalma és stílusa Gyalui Farkas soraival kiválóan érzékeltethető: „...fáj a lelkemnek, hogy nincs egy arcképem Méltóságodtól. Lakásom legszebb (és legszárazabb!) falán egy díszhelyet tartok évek óta a Méltóságod arcképének. Igen-igen kérem küldjön egyet nekem Méltóságod, 17 esztendei irodalmi működésem egyik legszebb jutalmának tekinteném. Biztosíthatom, hogy hálából... soha arcképe mellől a friss virág és lomb el nem marad nálunk, még a gyerekeink is majd ékesíteni fogják virággal.. .”33 Van, aki a Jókai közelében élők segítségét kéri, más rokoni szálakra, közös ismerősökre hivatkozik. Van, aki híres emberek képeiből összeállított díszes albumát gazdagítaná, vagy a családtagok arcképei közé helyezné, mást a csak neki szóló dedikáció vonz. S Jókai egyként eleget tesz a „pusztán élő fiatal lányok”, „Kelet legszebb költője, Niguar”, „az előkelő török hölgyek”, egy 48-as honvéd felesége, képviselők, polgármesterek, író társak s név170
