E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról (Budapest, 2004)

Ábrázolások az íróról (E. Csorba Csilla) - Fényképfelvételek

télén, mással írató „missek” kérésének. S a levelekben kifejezett hála nem marad el, többen cserébe elküldik maguk, családtagjaik, különösen fiatal lányaik arcképét (lásd a Fényképfelvételek a hagyatékból c. fejezetben). Jókai nem egy esetben összevárva a kéréseket, a város polgármesterének küldi el portréit, megbízva őt a „kedves ajándék” szétosztásával.34

A Vasárnapi Újság tudósít arról, hogy „mindazoknak a küldöttségi tagoknak, akik jubileuma alkalmából nála jártak, el fogja küldeni arczképét sajátkezű aláírásával. Ezzel a figyelemmel akarja kitüntetni tisztelőit.”35 Az ígéret beváltásáról több visszajelzéssel is rendelkezünk. Komárom megye jubileumi küldöttségének tagjai nevében Rudnay Béla főispán mond köszönetét a „küldött kedves emlékért”, biztosítva Jókait, hogy „arczképedet valamennyien tisztelettel és szeretettel fogjuk megőrizni.”36 A 25 főt számláló vármegyei és a 15 fős komáromi városi küldöttség tagjainak juttatott képek közül azonban csak kettőt - a Kecskés Jánosnak és a Pecháta Antalnak dedikáltat - sikerült fellelni.

Szólnunk kell röviden arról is, hogy a fotó nem kevéssé járult hozzá Jókai külföldi népszerűségéhez sem. Miután műveinek idegen nyelvre történt lefordítása a hazai olvasóké mellé meghozta számára a külföld elragadtatását, a világ távoli vidékein is mind gyakrabban ébred fel a kíváncsiság az író testi valója iránt. Magánszemélyek, újságok, könyvkiadók, egyletek kérnek tőle Varsóból, Odesszából, Londonból, Koppenhágából, New Yorkból stb. fényképet. A képküldés nyomán a művek világából leszűrt ideális kép néha megerősödik, mint pl. az ulmi M. Magda kisasszony esetében („Úgy képzeltem Ont, mint ahogy kedves képe rám tekint, úgy képzeltem barátaim leírása szerint a költőt, ki nekem megszámlálhatatlan élvezetes órákat szerzett.”37), máskor viszont a valóság nem ér fel az álomban elképzelttel „a fotográfia, amelyet nekem adott, nem kielégítő. Minden hízelgés nélkül, ön sokkal jobban néz ki, és különösen sokkal fiatalabb” [ford.: Csorba Csilla] - írja a revüje számára más képet kérő Marie-Letizia Bonaparte.38 A varsói Bolestawa Jaroszewskat és a francia Robert Kastort a látott fénykép rajzolásra ösztönözte.39 A műveinek külföldi népszerűsítésén fáradozó Kertbeny Károly, Axel Damkier, Otto Janke, Geoffrey Goldsmith, a Mareks A. F. kiadó, az amerikai cégekkel tárgyaló ifj. Hegedűs Sándor nagy mennyiségben rendelnek Jókaitól névaláírással ellátott fotográfiákat.40 Itj. Hegedűs Sándor New Yorkból őszintén megírja, mi érdekli az amerikai közönséget: „Kérem névaláírással a fényképeket, (szobát is.) a Mesekönyvet, Akik kétszer halnak meg, Minden poklokon keresztül-t és a czikkeket. Tessék elhinni én nem tréfálok, ezek kellenek.”41 Ritka azonban az olyan eset, amikor egy konkrét kötetbe képet kérő levél és a később Jókai fotójával megjelent könyv egyaránt elérhető és összepárosítható. Például a Jarrold and Sons kiadó 1896. okt. 23-i keltezésű levelében a Szabadság a hó alatt c. kötetbe kér egy más életperiódusból való fényképet, mint ami a Fekete gyémántok c. regény mellett megjelent.42 A The Green Book címmel Londonban, 1897-ben kiadott Szabadság a hó alatt c. regény előzéklapján az ikonográfiánkba 56. számmal jelzett kép jelent meg Jókai soraival.

Jókai képei megjelentetését igyekezett elősegíteni azzal is, hogy amennyiben arra igényt tartottak, már kész nyomdai klisét küldött külföldre. Ezzel magyarázható az a tény, hogy ugyanaz a fénykép (40. kép) azonos dedikációval jelenhetett meg a bostoni L. C. Page and Company The Baron7 Sons (A kőszívű ember fiai), a New York-i Harper and Brothers Publishers Black Diamonds (Feketegyémántok), a londoni Jarrold and Sons cég Pretty Mich al (Szép Mikhál) c. kiadványaiban. Mivel Európa és Amerika nagyvárosaiban az olvasó különböző kiadványokban Jókai arcmásával viszonylag gyakran találkozhatott, hihetőnek tűnik az a Váli Mari által megörökített kis anekdota, amely szerint az írót Berlinben kiszolgáló eladónő német nyelvre fordított regényeinek képmellékleteiről ismert Jókaira.43

Gyűjtésünkben több olyan fotókópia található, amelyet Jókai kézjegyével látott el, ill. amelyre pár sort jegyzett. A ránk maradt képeken olvasható dedikációkból és a fényképkérő leveleket író személyek nevéből Jókai Mór baráti, ismeretségi körére vonatkozóan messzemenő következtetéseket levonni a képek és levelek közgyűjteménybe kerülésének esetlegessége miatt nem lehet. E nevek és ajánlások azonban kiegészíthetik s tágabbra vonhatják azt az amúgy is nagy kört, amely az író közvetlen és távolabbi környezetének eddig ismert tagjait magába foglalja. Nem ismerünk egyetlen olyan fotóajánlást sem, amely a híres tarokkpartit játszó, Jókaival rendszeresen összeülő asztaltársaság tagjainak szólna, olyat sem, mellyel a vele azonos elveket valló politikusokat, ill. írótársait tisztelte volna meg, s olyat is igen keveset, amelyet az idős korában köréje gyűlő fiatal kollégák valamelyikéhez intézett. Ezzel szemben

171