E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról (Budapest, 2004)

Kéziratai (Parragi Márta) - Bevezető

Szeretve mind a vérpadig. A többi egy-egy fóliót vagy csak néhány fejezetet tartalmazó töredék. (Az Egy az Isten 39 fóliója pl. tíz különböző forrásból érkezett a múzeumba.) Gyűjteményünkben található elbeszélései többnyire 1850-1870 körül íródtak. Versei kevésbé is­mertek, nem is számíthatók legjobb alkotásai közé. Cik­kei hosszú írói pályafutása alatt több tucat napilapban és folyóiratban jelentek meg, jó néhány lapnak szerkesztője is volt. Cikkeiből negyvennél kevesebbet őrzünk, ám a tréfás képaláírásokból, egy-két soros humoros hírlapi írá­sokból több mint száz van. Ezeket a kritikai kiadás leg­többször nem vette föl, hiszen munkásságának nem meg­határozó darabjai, de a pénzkeresethez kétségkívül hoz­zájárultak. A hozzá írt levelekkel együtt kb. 5.000 fólió a PIM Jókai-gyűjteménye. Ez az önmagában tekintélyes meny- nyiség azonban mégis csupán kis töredéke az életműnek. A kéziratok Jókai Mór kézírása változott az idők során, őrizzük a hét­éves Móric gyerekes betűkkel írt versikéjét, az 1840-es évek ifjú jogászának magabiztos, lendületes írásával ké­szült leveleit. A „lélekcserélő idők” után, az 1850-es évek legelején újra változott az íráskép, ekkor egy ideig apró, szinte mákszemnyi betűkkel írt. Később a jellegzetes, so­kak által ismert lila tintás, „jókais” írás évtizedeken ke­resztül töltötte meg papírlapok ezreit. Van néhány fóli- ónk 1904 tavaszából, életének utolsó évéből is, már nehe­zen olvasható sorokkal. A közeli ismerős - 1880-tól műveinek kiadója -, Révay Mór János írta róla a következőket:12 „Milyen Jó­kai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pe­dig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tin­tával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes so­rokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta vol­na, mindig 24-25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás. Azon is meglát­szik, hogy abban a pillanatban szúrt közbe egy-két szót, amikor már a rákövetkező 2-3 szó le volt írva... Kézira­tain körülbelül két ujjnyi margót hagyott mindig, utóla­gos beszúrások részére, de száz és száz oldalt nézhetünk végig és nem találunk egyetlen utólagos beszúrást sem... Egyébként volt neki egy különleges terminológi­ája a szedők részére, amellyel azokkal levelezett. Minden nyomdában, ahol Jókai-kéziratokat szedtek, volt néhány szedő, aki a Jókai speciális terminológiáját és jelzéseit is­merte. Nagyon szerették az ő kéziratait és vetekedtek a szedők, hogy ezt a munkát nekik osszák ki, mert a kézirat szép, tiszta, hibátlan volt és a kiszedett szövegbe is, ha jól ki volt szedve, utólag nem tett felesleges javítá­sokat. Ma már „szép, tiszta” lapokról sajnos nem beszélhe­tünk. A papír természetéből adódó öregedésen kívül sok­szor a szakszerűtlen kiállítások, a gondatlan tárolás is oka a kéziratok rossz állapotának. Komáromi János már emlí­tett jelentésében olvashatjuk: „Törekedjünk rá minden erőnkkel, hogy a Petőfi-Ház és Ereklyemúzeum kézirat - és ereklyegyűjteményét megfelelőbb, muzeálisabb helyi­ségbe helyezhessük át végérvényesen. A Petőfi-Ház mos­tani épülete ugyanis, mint ezt sokszor jelentettem hét esztendő folyamán, egyáltalán nem való múzeumi célra, az egyes tárgyak észrevétlenül, de biztosan pusztulnak.” A levelek kivételével majdnem az összes kézirat szer­kesztőségbe, nyomdába küldött mű. A nyomdászok munkájuk közben ezeket gyakran szétvágták, legtöbbjük foltos, csonka vagy hiányos lett. Utóbb összeragasztották és némelyiket még egybe is kötötték a későbbi tulajdo­nosok. (A jövő század regényét pl. rossz sorrendben, sőt hozzákötöttek egy-egy töredéket az Enyim, tied, övé és a Riumin c. regényekből, valamint egy Tallérossy Zebulon írást is.)13 Ifj. Hegedűs Sándor 1945-ben, Budapest ostroma után, édesanyja feltört páncélszekrénye előtt találta meg a már említett családi leveleket.14 A körülményekhez képest szerencsére csak apróbb károsodást szenvedtek. A Petőfi Társaság irattári anyagában lévő levelek, szerződések is vi­szonylag jobb állapotban maradtak fenn, ezeket talán ke­vesebbet forgatták az elmúlt évtizedekben. Az író halála után a családtagok is ajándékoztak a náluk maradt kézira­tokból, főleg Feszty Masa, Jókai Róza lánya, aki egy-egy fóliót papírlapra ragasztott, körbeírta ajánló sorokkal, és ezt adta kedves ismerőseinek, barátainak. Az 1950-60-as évek ismereteinek és lehetőségeinek megfelelő restaurálás sem javított a papírlapok állapotán. Néhány lap ma már olvashatatlan, csak abban bízhatunk, hogy egy „jövő századi” tudós feltalál egy „ichor”-hoz hasonló csodálatos anyagot, amivel újra elővarázsolhatják Jókai mára olvashatatlanná vált sorait. 11

Next

/
Thumbnails
Contents