E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető
volt velük élete során az író, családi ereklyeként vagy a hagyaték részeként került vissza a Petőfi Házba. Bár más múzeumi területeken van példa a személyes tárgyak hitelesítésére - ez például a néprajzi, antropológia adatfelvétel hagyományos módszertanának elengedhetetlen kelléke -, ezek az eszközök nehezen adaptálhatóak az irodalmi muzeológiára. Számunkra mindenképpen nagy perspektívát jelent a jelenkorkutatásnak az a nézőpontja, ami a szinkron narratívát tekinti kiindulópontnak. Számos kortárs szerző adományozott már tárgyat a Petőfi Irodalmi Múzeumnak részben a MaDok-programhoz szellemében,58 saját megítélése szerint választva ki jelentős, fontos életpillanatának lenyomatait. A későbbi kiállítások sztárdarabjai lettek ezek az írók által kiválasztott és kommentált objektek.59 (A személyes tárgy értelmezéséhez érdemes kézbe venni Polcz Alaine ma már inkább szociográfiai mint pszichológiai értékei miatt fontos mélyinterjúit,60 amelyeket több évtizeden, több generáción át készített író- és művészházaspárokkal. Arra volt kíváncsi, hogyan változik saját és mások szemében a tárgyainkhoz való viszonyunk, mennyire bánunk tudatosan környezetünkkel, képesek vagyunk-e reflektálttá tenni kötődésünket a tárgyakhoz.) Összefoglalva a hitelességről mondottakat: a muzeologia akkor tekint egy személyes tárgyat legnagyobb eséllyel „valódinak”, ha tágytörténeti jellemzők megerősítik az adományozó állításait, ha jelentős, fontos életpillanat lenyomatát őrzi, ha tudunk olyan érzelmi-akarati gesztusról, amivel a tulajdonos „emlékké”, gyűjteményi tárggyá tette, ha szövegek segítségével ma is feltárható érzelmi viszonya az adott objektummal. A katalógusok nagy szerepet játszanak abban, hogy egy múzeumi terület hogyan alakítja ki a „hiteles” gyűjtés módszertanát. Az irodalmi múzeum az örökösöktől ma is a privát életet a nagyközönség számára leginkább megjelenítő emlékeket kér - a dolgozószoba, az alkotás eszközeit, családi ereklyéket, ajándékokat, ruhadarabokat, testen viselt jeleket, személyes használati tárgyakat, pipákat, szemüvegeket, kávéscsészéket, fotókon és filmfelvételeken szereplő tárgyakat, úti emlékeket. Gyakran a muzeológus ötletei irányítják az adományozás során a bizonytalankodó örökösöket - így folytatva valamiképpen a 20. századon átívelő hagyományt. A gyűjtemény társadalomtörténeti háttere Az elmúlt fél évszázad Jókai tárgyi hagyatékáról szóló diskurzusait áttekintve, rendkívül széttartó tendenciákat látunk. Az 1970-es években az életrajz tényeihez való hozzáillesztés lehetőségét keresték a muzeológusok, tehát a Jókai-tárgyakkal kapcsolatban azt kutatták, hogyan illusztrálják-igazolják a tárgyak az írásos forrásokból összeolvasható életrajzot. Az 1990-es években, a kultuszkutatás jegyében elsősorban az utóéletre, a társadalmi-szociológiai környezetre vonatkozó megállapításokat próbált az irodalomtörténet a tárgyi hagyatékból kinyerni. Az irodalmi vonatkozású, múzeumba került személyes tárgyakat publikáló katalógusok jelentősége, meglátásom szerint, nem annyira a tárgyak „hitelességének” rögzítésében vagy a szerzőhöz való viszonyuk kutatásában a legtermékenyebb. Az előző fejezetekben tárgyalt bizonytalanságok miatt a szerző ízlésére, az életmódjára, művelődéstörténeti következtetések levonására többnyire alkalmatlanok ezek a tárgyegyüttesek. Alkalmasak viszont arra, hogy fontos és érvényes állításokat tegyünk a gyűjteménybe kerülő anyag alapján az adományozók szándékairól, az időszak muzealizációról szóló elképzeléseiről. A jelen katalógusban erre törekedtünk: a kiválasztásban, az „adatképzésben” résztvevők csoportját is igyekszünk megjeleníteni. Támpontokat adni a kutatásnak ahhoz, hogy kideríthető legyen, milyen feltételek, tudatos és tudattalan előfeltevések befolyásolták a kiválasztást a különböző idő37 Jókai tárcája - 161. tétel
