E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető
szakokban, hogyan szelektálták, rendszerezték később a többször adatait vesztett, elcsomagolt, átköltöztetett hagyatékot. Kik, és milyen szempontok alapján találták éppen ezeket a tárgyakat fontosnak, megőrzendőnek, netán szakmai szempontból forrásértékűnek? Mi vezette a családtagokat, ismerősöket, a laikusokat a „relikviák” archiválásában, mi mozgatta a specialistát, a muzeológust (az ismételt) gyűjteménybe emelésben? Milyen következményekkel jártak a tárgyakra nézve a fenti folyamatok? Egy irodalmi tárgygyűjtemény fennmaradásában, egy hagyaték muzeológiai feldolgozottságában, publikálásában biztosan szerepet játszik a szerző hivatalos népszerűségének árapálya, a kánon alakulása. Ha van társadalmi igény emlékezetének megőrzésére, ez minden bizonynyal beindít muzeológiai folyamatokat, befolyásolja az intézmények értékrendjét és működését, a róla szóló kiállítások számát, nagyságát, a nyilvántartás pontosságát, a tárolás szakszerűségét. Jókai esetében jól látszik a halála utáni évtizedben az emlékszoba, gyűjtemény létrehozására irányuló határozott szándék. Ugyanilyen egyértelmű, hogy vannak évtizedek, amikor a kisebb múzeumnyi gyűjtemény ritkán szerepel, hangsúlytalanok és visszhangtalanok maradnak a sokszor pusztán szimbolikus gesztusként megrendeJókai könyvszekrénye - 31. tétel zett Jókai-kiállítások.61 A bemutatás már kezdetben radikálisan beavatkozik a Jókai által kialakított látványba is, átalakítva jelentését. Példa erre, hogy az íróasztal jól dokumentált, kisméretű Kossuth-büsztjét Petőfiére és Széchenyiére cserélik (7.b fejezet 24. tétel). A Petőfi Ház gyűjteménykezelői az első világháború kitörésétől folyamatosan jelzik a kiállítási feltételek romlását: „A Petőfi- Házban, mikor oda beköltöztem, meglehetős rendetlenséget találtam. Hogy csak egy példát említsek: A Pilvax-beli márványasztal lapját a mosókonyhában találtam, alsó vastalapzatát pedig a szenespincében.”62 „A Petőfi-Ház mostani épülete ugyanis, mint azt sokszor jelentettem hét esztendő folyamán, egyáltalán nem való múzeumi célokra. Az egyes tárgyak észrevétlenül, de biztosan pusztulnak benne.”63 A lakásleírások ellenére elszakadnak egymástól a tárgyegyüttesek - külön kerülnek például az ebédlő velencei székei (13. tétel), vagy kurta, azonosíthatatlan leltári leírást kapnak (pl. „faragott szekrények, főkötők, kávéscsészék, botok”). A katalógus ebben az értelemben lenyomata a gyűjtemény hányatott sorsának, a számos mozgatás során felbomló eredeti egységnek - csaknem egy évszázad telik folyamatos költözéssel. Ennek az áldatlan helyzetnek a mélypontját jeleníti meg az 1946-os, a háborús károkat felmérő jegyzőkönyv.64 Az 1950-1960-as, tárgyhiányos években a Jókai-hagyaték egy része korszakba illő bútorként, dísztárgyként, „kortörténeti kiegészítőként” kerül 19. századi szerzők vidéki irodalmi emlékszobáiba. Például Jókay Józsefné asztala (6. tétel) hosszú ideig a pesti Petőfi-kiállítás biedermeier enteriőrjének puszta látványelemeként funkcionál, mely a költő pesti lakásának hangulatát van hivatva bemutatni, majd az 1990-es években, a Petőfi-relikviakatalógus munkálatai következtében kerül vissza a Jókai-hagyaték tárgyai közé. Ezt a helyzetet tükrözi egy 1975-ös kiállításkritika: „...[a múzeum Jókai] egyéniségére, sokoldalú érdeklődésére jellemző darabokat be tudja mutatni, ezek ugyanis az évszázad során nem vesztek el, legfeljebb az áldatlan tárolási lehetőségek miatt kissé megkoptak, s azonosításuk egyre nehezebbé válik. [...] Szekeres László [a kiállítás rendezője, a relikviagyűjtemény gondozója - K. Zs.] egyetlen teremmel rendelkezett, s ez bizony meglehetősen kevés ahhoz, hogy akár a tenger egyetlen cseppjét is bemutassa.”65 Az ezredfordulón kezdődő Jókai-rene- szánsz, az „újraolvasás” jelentősen átpozícionálta az író 38
