E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető
Kokárda a Jókai-hagyatékból - 194.a tétel környezet nem igazodik automatikusan a benne élők ízléséhez, lehetőségeihez, igényéhez. Az újabb otthon közegének kialakítása/kialakulása általában hosszú és bonyolult folyamat. Bár a térszervezés nyilvánvalóan a személyiség egyik önmegjelenítési formája, a múlt tárgyainak továbbélése a korábbi énállapotokhoz való kötődést jelzi,55 ugyanakkor homályban maradnak az együtt lakók által kötött kompromisszumok. Számos visszaemlékezés beszél Laborfalvi Róza elkötelezett, de olykor szeszélyes háztartásvezetéséről, arról, mennyit szenvednek a családtagok a rendszertelenül felhalmozott, örökölt, rosszul szerzett, kényelmetlen tárgyak tömegétől. Mivel nem tudjuk, Jókai második házassága után mi kerül ki a Bajza utcai villából, a korábbi lakásokhoz köthető tárgycsoport magvát az egyik emlékező, Hegedüsné Jókay Jolán, az író nővérének lánya gyűjti össze és listázza a Petőfi Ház számára. Sajnos, ezekben a bejegyzésekben alig van adat arra, bizonyos tárgyak hol, mikor voltak használatban. Amikor egy tárgyról azt állítjuk, beleillik a hagyatékba, számolnunk kell azzal is, hogy a tárgyi hagyatékok ritkán homogének, nem egyetlen, elképzelt „ízlést” tükröznek - a különös, a kivételes, az egzotikus nagyobb eséllyel marad fenn az átlagosnál (pl. 52., 183. tételek). A hitelességet maguk az adományozók fontos tulajdonságnak tartják, és igyekeznek minél meggyőzőbbé tenni ezt a jellemzőt (52., 56., 84., 96., 98. tétel). A tárgyakról ennek nyomán keletkeznek a Jókai-életrajz ismert elemeihez kötődő bejegyzései (Emléktárgyak, 18481849 emlékezete fejezetek). Az adományozók elsősorban valamely, a nagyközönség által is ismert eseményhez kötik a „nevezetes” tárgyat. így jegyzik fel Jókai édesapjának távcsövéről, hogy nemcsak a Napóleon elleni nemesi felkelés során használta, hanem azt is, hogy az író ezen nézte Buda 1849-es ostromát a pesti oldalról (96. tétel). Azt az eseményt, ami a legismertebb Jókai-regény, A kőszívű ember fiai kulcsjelenetéhez köthető, Baradlay Ödön és Ri- chárd párbajához. Ilyen életrajzi elem Jókai „fogsága” is,56 amelyhez több faragványt is kapcsolnak a visszaemlékezők (203. tétel). Nincs okunk ezt a mai múzeumi szempontoktól eltérő gyakorlatot kritizálni. A kultikus szerepet hangsúlyozó annotációk nem csak a laikus adományozókat jellemzik, a korszak missziónak tekintette a gyűjtést, a nemzeti múlt és művelődés tárgyi kultúrájának megőrzését a nemzeti öntudat kulcsának tartották. Ennek nyomán maradt fenn - több annotációs verzióval övezve - Jókainé jelmeze, díszöve az 1860-ban a Nemzeti Színházban bemutatott Szigetvári vértanúk című előadásból mint az öltözködésével „tüntető” magyar ellenállás relikviája. Jókay Jolán írja, hogy az írói jubileumi előkészületek során Jókai így szólt Feszty Rózához: „Vedd elő azt a darab fekete bársonyt, mely megmaradt anyád jubileumi ruhájából, amelynek egy részében eltemették és abból készíttetek magamnak mentét és attilát, a mentére az ő mentéjén lévő cobolyprémet tegyék, mit 1861-ben a Szigetvári vértanúk előadása jövedelméből vettem számára, azon ékszerrel, melyet Róza néni ugyancsak a Vértanúk előadása alkalmából az ifjúságtól kapott.”57 (135-136. tételek) Vagyis ezen változat szerint a ruhát Jókai díszmagyarjának varra- tásakor újrahasznosították, a tárgytörténeti adatok azonban ezt csak részben támasztják alá. A háborús pusztulásban részben megsemmisült, a fotók alapján muzeológiailag újraalkotott a díszmagyar (126. tétel), hosszú évtizedekig szolgált Jókai „megtestesítőjeként” a balatonfüredi majd a budapesti kiállításon. A hitelesség egy másik jelentése, ami a tárgytörténeti leírás tár elénk (a katalógustételek 2-5. sora), hiszen a készítés helye, módja, a készítő személye rendkívül fontos adalék lehet. Izgalmas példák erre Jókai apjának és az írónak Komáromban készült, monogramos ezüst evőeszközei (123-124. tételek), esetükben még az ötvösmester műhelye is megmondható. Itt egyértelműen illeszkednek Jókai levelezésének adatai is a tárgyhoz, nem rendelkezünk viszont információkkal arról, milyen kapcsolatban 36
