E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)

Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető

Rózsaág a Svábhegyről - 189. tétel kény ez a viszony: az írói hagyatékokban kevés az olyan objektum, ahol világos és egyértelmű személy és tárgy kontextusa, az, hogy mi volt a kettőjüket összekötő lánc­szem, mi az az időben-térben jól meghatározott emberi tevékenység, ami kapcsolódási pontot jelent. Egy követ­kező, talán még fontosabb feladata a muzeológusnak, hogy feltárja a kötődés motivációit, a szerző érzelmi vi­szonyát a tárgyhoz. A kultikus érzület és a szaktudományos objektivitás fe­szültsége miatt a személyhez kötődő tárgyi gyűjtemények (a relikvia- és ereklyetárak), a muzeologia mostohagyer­mekei maradtak, hosszú évtizedekig hiányzott a tárgyak meghatározásához, forráskritikai szempontú feldolgozá­sához és közléséhez szükséges összetett tudás. A néprajz­ban, antropológiában az 1970-1980-as években érzé­kelhető „tárgyi fordulat” egyik hazai jele, hogy egy-egy tárlat nyomán megjelennek nevezetes és kevésbé ismert történelmi személyiségek ábrázolásainak, személyes tár­gyainak, dokumentumainak katalógusai.10 Jókait is érinti a Magyar Nemzeti Múzeum 1998-ban A márciusi ifjúk nemzedéke11 címmel rendezett kiállításának monumentá­lis, mintaadó múzeumi kötete, csakúgy mint a Petőfi Iro­dalmi Múzeum ugyanekkor megjelenő első tárgykataló­gusa.12 (128., 168., 169. tételek) Jókai, saját bevallása szerint, tárgy- sőt emléktárgygyűj- tő típus volt, élete számára jelentősnek tűnő rekvizítu- mait megpróbálta átmenteni a legviharosabb életszaka­szokon is. Jó példa erre az a sajtóban többször közölt tény, hogy gyermekkori, komáromi „relikviáit” idős korá­ban az íróasztala mellett tartotta (177. tétel), a 60. szüle­tésnapjára a szülővárosától kapott díszládában.13 „Az az óhajtásom, hogy halálom után ezen láda így kerüljön töb­bi holmijaimmal a múzeumba és így álljon asztalom mel­lett, mint életemben tartom. Mert ez a láda itt maradt tanúbizonysága életemnek.”14 - vagyis Jókai már életében megnyitotta tárgyai első leltárkönyvét, írásaiban maga készítette el személyes emlékeinek, „szentélye kegytár­gyainak” első katalógusát (203-213. tétel). Ha általában az írói hagyatékok katalogizálásának nehézségeit taglal­juk, Jókai könnyű esetnek tűnik, hiszen sokszor és szíve­sen írt személyes tárgyaihoz fűződő viszonyáról. A kataló­gus bevezetőjében példaként említjük, a muzeológiai kontextuskeresés problémáját konkrétan és kézzelfogha­tóan szemléltető legendás íróasztalt (1. tétel). A Külső Stáció utcai majd a Feszty-palotabeli dolgozószobáját Jókai karosszéke - 9. tétel 29

Next

/
Thumbnails
Contents