E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Képzőművészeti gyűjteménye - b) „Zichy Mihály rajzalbumát végig nézni, valódi dobzódás” Bevezető (E. Csorba Csilla) - További képzőművészeti alkotások
Ölébe rózsaszirmok omlanak, jobb karját egy fekete párnán nyugtatja, amelyen telihold és egy hosszú csőrű madár látható. A gondolataiba mélyedő nő fejét bal karjára támasztja a heverő karfájára könyököl. A Székely Bertalan hasonló törekvéseivel rokon, japanizáló stílusú kép a modern, kortárs nő világát mutató szemléletével ragad meg. (Egy hasonló témájú képet említ Jókai Róza az emlékiratában: „Egyszer feladatul kaptuk egy merengő nő megkomponálá- sát.” Fesztyné 77.) Jókai Mór fogadott lánya festőnek készült, tehetséget mutatott e téren. Apja támogatásával előbb Budapesten képeztette magát a Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, majd a müncheni Művészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa volt. Nagyanyja, Laborfalvi Róza halála után megszakította tanulmányait, s hazatért nevelőapja mellé. 1888-ban ment férjhez Feszty Árpád festőművészhez. Festményei kiállításokon szerepeltek, folyóiratokat, könyveket illusztrált. Feszty Árpád 1914-ben bekövetkezett halála után, részben megélhetési okok miatt is, újra ecsetet fogott. Aktok, csendéletek, zsánerképek, portrék jellemzik művészetét, kiállított többek között a Nemzeti Szalon termeiben, a Magyar Képzőművésznők Egyesület kiállításain. A Pihenő nő című képét Jókai Mórnak ajándékozta, feltehetően sikeres művének tartotta. (Vali Mari emlékiratában szót ejt egy hasonló témájú képről, Rózának „egy nagy térfogatú kompozíciójáról, melynek tárgya egy kereveten pihenő hölgy lábánál ülő trubadúr - címe, ha jól emlékszem: »A nyugalom« vagy »A pihenés« volt.” Váli 361.) A nagyméretű festmény központi helyet foglalt el Jókai Bajza utcai szalonjának falán. Jókai Róza A tél című, jelentős nagyságú gipsz domborművét is nevelőapjának adományozta, amely Erdélyi Mór 1893-ben készített enteriőr fényképein is látható, Jókai nagyméretű könyv- szekrényének sarkán állhatott. JM11/88, PIM lt. sz. 57.448.1. 8. Váli Mari (1840-1915): Benke Róza (1836-1861), 1857 körül olaj, vászon; 62 x 49,5 cm jelzet: A kép hátoldalán rájegyzés: „Rest: 1946.X.Endrődi” Váli Mari, Jókai Mór unokahúga emlékezéséből tudható, hogy fiatal lányként festő szeretett volna lenni, s ezt az elhatározását a hasonló álmokat dédelgető Jókai Mór felkarolta, s ahol csak tudta, segítette. Megfogadta mellé a kiváló portréfestőt, Canzi Ágostot, aki a festés alapjait tanította meg számára. Az első sikereit a család tagjairól készített képeivel aratta, majd hatalmas bátorságot és becsvágyat tanúsítva, a bécsi Belvedere gyűjteményében Anton Raphael Mengs (1728-1779) Szent József álma című képét, illetve Pesten Madarász Viktor Hunyadi László siratása című történelmi tablóját másolta le. Bár báró Baldácsy Antal révén ösztöndíjat kaphatott volna, ő a házasság biztos útját választotta Peti József teológus oldalán. „Kis Róza arcképét mindenki jónak találta, különösen hasonlatosság tekintetében”. (Váli 173.) A kép jelentőségét az adja meg, hogy talán az egyetlen ábrázolás Laborfalvi Róza tragikus sorsú fiatal lányáról, aki 1861-ben gyermeke születése után elhunyt. Váli Mari jegyzi meg, hogy Jókai nem szerette a szürkén aláfestő Rahl-modort; azt óhajtotta volna, hogy inkább élénkebb színezésű képek festésében gyakoroljam magam.” (Váli 173.) A festmény besötétedett, egyedül a ruhán lévő finom csipkegallér emeli ki az ovális, szép, komoly arcú fiatal nő vonásait. A kép a Feszty családtól került a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Régi lt. sz. 60.050., PIM lt. sz. 80.110.1. 190
