E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)

Díszalbumok (Benkő Andrea) - Egy gyűjtemény margójára: díszalbumok és díszoklevelek a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-hagyatékában. Bevezető

szönni, az üdvözletekre illendően válaszolni rengeteg időt vett igénybe. A jubileum napján minden köszöntésre egyenként válaszolt az órákig tartó Vigadóbeli ünnepségen:

„Mikor mind együtt voltak már, akkor belépett Jókai az udvarával. Fekete bársony magyar ruhájába öltözve, inkább látszott daliás öreg vitéznek, mint poétának. Ruganyosán lépdelt az éljenző közönség sorai közt az emelvényre. A miniszterek felálltak helyeikről s fejük meghajtásával üdvözölték. Olyan volt ez, mint egy szép mese. Letette kócsagtollas kalpagját egy asztalra s keresztbe font kezekkel hallgatta végig a királyi üdvözletről vett hírt, aztán a királyné üdvözlete villanyozta fel, ezt követték a királyi vérből származó személyek írásbeli üdvözletei, a József főhercegé, a Stefánia főherceg asszonyé (hej, ha élne a szegény Rudolf királyfi, itt lenne most), a Koburg Fülöp hercegé, a bolgár fejedelem francia sürgönye. Majd az üdvözlőbeszédek következtek, állva hallgatta, állva felelt, csodaszép dolgokat felelt, új küldöttség, új beszéd, új felelet, sohase akart vége szakadni. Már a hallgatást is elunták sokan, de ő ritka lélek- éberséggel felelt. Minden elvonult előtte, ami lelkét meghizlalja. Az ország főfunkcionáriusai, a törvényhatóságok, az ország városai és polgármesterei, mint egy keleti despo- tánál a vazallusai - csak a hatvankilenc esztendejéből nem mert itt mutatkozni vagy húsz.”19

Az albumok és üdvözletek mindegyikét saját kezűleg írta le és készített róluk listát, ezek kerültek a Jókai-jubile- um és a nemzeti díszkiadás története c. kötetbe, illetve az 1901-es házassági szerződésbe. „Ő maga összeállítót ta, csoportosította és műtörténeti szempontból is pontosan leírta mindazokat az üdvözlő feliratokat, díszpolgári okleveleket és ajándéktárgyakat, amelyekkel jubileuma alkalmából az egész ország elárasztotta. Valóságos kis irodalmi mű ez a sok gonddal és nagy lelkiismeretességgel készült lista, amely most sajtó alatt van, melyet megküldenek mindazoknak a törvényhatóságoknak, egyesületeknek, társulatoknak, intézeteknek és magánosoknak, akik a költőt egy-egy felirattal, oklevéllel vagy ajándéktárggyal megtisztelték.”20

Minden ajándékozónak külön köszönőlevelet küldött, ez több százat jelentett, a levelekhez fényképet mellékelt aláírással. Ferenc József 1894. január 22-én fogadta az írófejedelmet, aki ekkor mondott köszönetét a királyi üdvözletért.

Az albumok és jubileumi ajándékok tárolása sem volt kicsi feladat. Talán az első Jókai múzeumnak Budapesten

a Bajza utcai műteremlakás felső emeletét tekinthetjük, mivel az ott lévő műtárgyak mennyisége egy kisebb vidéki múzeumnak is díszére válhatott volna, amint ezt Kacziány Ödön írta.21

Maga Jókai is a múzeum szót használta a gyűjtemény kapcsán: „A számomra beküldött albumok és diplomák művészi és industriális tekintetben is egy ritka érdekes múzeumot képeznek: mondhatnám unicumot.”22

A kultusz fellángolása nyomán a nagy lelkesedéssel készített albumok a múzeum jellegű lakberendezési installáció részévé váltak, mint egy díszlet darabjai, amelyek kiszolgálták az előadást, de a mindennapokban nem volt helyük:

„Soha még írót úgy nem dicsőítettek, csak éppen hogy Te deumok nem voltak a templomokban, csak éppen a harangok nem zúgtak a tornyokban. De el is némult azután minden. Az iskolás gyerekek, akik a város minden iskolájában külön Jókai-ünnepet tartottak, visszatértek a száraz görög nyelvhez és a számtani penzumokhoz, az albumokat hazavitték a szolgák a Bajza utcába, tele lett velők a nagy dolgozószoba, a küldöttségek visszamentek vármegyéikbe, a díszmagyar ruhákat berakták naftalinba és újra következnek a hétköznapok.”23

Másfél évtized múltán - immáron mint a Petőfi Házba - a Petőfi Társaság kezdeményezésére közadakozásból megvásárolt Bajza utcai házba kerültek vissza a jubileumi ajándékok, amelyeket a házassági szerződés kiterjesztésével Jókai Grósz Bellának ajándékozott 1901-ben, és aki özvegyként 1911-ben eladta a magyar államnak őket. A jubileumi hagyaték kisebb kalandok után 1954-ben a frissen alapított Petőfi Irodalmi Múzeum törzsanyagának része lett, a Bajza utcai házból 1957-ben került a Károlyipalotába, amikor a múzeum megkapta székhelyül az épületet.

A gyűjtemények sorsához a megőrzött műtárgyakon túl hiányok is tartoznak. A bevezető idézetben Mikszáth kiemelte, hogy Munkácsy is - akihez szintén személyes kapcsolat fűzte Jókait - készített ajándékot Jókainak a jubileumra. Ezt az információt erősíti meg a Vasárnapi Újság híradása:

„A párisi magyar egylet f. hó 7-én, vasárnap ünnepelte meg Jókai Mór félszázados írói jubileumát. Az egyesület szépen feldíszített helyiségének termeit egészen megtöltötték az ott tartózkodó magyarok. Ott volt Munkácsy Mihály nejével, Bertha Sándor, Türr tábornok, Wagner Sándor. Munkácsy felolvasta és bemutatta azt a díszes ki104