E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Díszalbumok (Benkő Andrea) - Egy gyűjtemény margójára: díszalbumok és díszoklevelek a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-hagyatékában. Bevezető
Megemlíti Budapest albumát, amelynek leírását szintén a Vasárnapi Újság közölte. Eszerint alkotója az a Schicke - danz műépítész, aki a Jókai-jubileumra a díszes neogót szekrényt fogja készíteni, amelyben a képzőművészek ajándékait adják át az írónak. Az Österreichischen Nationalbibliothek gyűjteményében több ezer Magyarországról származó díszes kötésű felirat található, amelyek az uralkodót és családtagjait köszöntik a legkülönfélébb alkalmakkor. A könyvtár 2007-ben látványos kiállításon mutatta be az uralkodópárnak adományozott legszebb díszalbumokat, köztük a Ferenc József uralkodásának 50. évfordulójára készülteket, melyhez azonos címmel katalógus is készült.10 A katalógus szerzői kiemelik a díszes feliratok azon funkcióit, amellyel hagyományt folytatnak és konstruálnak: kapcsolatot hoznak létre az alkotók, az alattvalók és a hódolat tárgya között, a lojalitás és a hála kifejezői, egyúttal a stabilitás megnyilvánulásai, amellyel a kétoldalú kapcsolatot megerősítik és közvetve a hatalom részeseivé teszik a felirat küldőit. De Jókainak korábbról is akadtak emlékei: „Egy ily abszolút hallgatás közepeit történt, hogy egy 1861-iki képviselőkből álló küldöttség egy díszalbumot adott át Deák Ferencnek a képviselők arcképeivel s ez alkalommal mind az átnyújtó szónok, Eötvös, mind az átvevő remek hazafias beszédekben fejezték ki nemcsak a maguk, de az egész ország érzelmeit.”11 Három évvel később, 1869-ben ő maga is kapott egy albumot terézvárosi választóitól: Pest Teréz-városi választóinak emlékalbuma (203. tételszám). A Jókai-jubileum kétségkívül mind egy nemzeti önképet formáló társadalmi folyamatnak, mind pedig a Jókai- kultusz tetőpontjának tekinthető. Ekkorra kialakul és megmerevedik egy mintát ismétlő historikus ünneplési forma, amely a mai napig részben előképe az ünnepeknek és társadalmi alkalmaknak. „Megindultak szerte a Jókai- ünnepek. Maga a székesfőváros már 1893-ban, március 22-én díszpolgárnak választotta. Ezt a hódolatot sorba utána csinálták az ország többi városai. A megyék csak majd a nagy budapesti ünnepségre menesztenek küldöttségeket. Az egész ország Jókai-lázban nyüzsgött-moz- gott. Az oskolás fiúk szavalatokra készültek. A kertészek ritka virágokat neveltek. A piktorok Jókai életéből vett epizódokat festettek. Kompaktorok, ötvösök és kalligra- fusok cifrábbnál-cifrább kötésű és díszítésű albumokon törték a fejüket.”12 Hasonló, és tegyük hozzá, egyetértő fogadtatásban és ünneplésben magyar író sem Jókai előtt, sem Jókai után nem részesült. Nemzeti hősként tisztelték, mint Sienkie- wiczet, akinek a lengyel nemzet földbirtokot vásárolt, pedig akkor nem létezett független Lengyelország, és akinek a jubileumát hasonlóképp ülték meg, szintén számtalan díszalbummal, üdvözlő irattal tisztelegve az író előtt - mintegy kifejezve, hogy a nemzeti identitás megerősítésében milyen meghatározó szerepet játszik az irodalom. A megemlékezés formája az uralkodó előtt tisztelgő nemesi társadalom felvonulását és főhajtását mintázza. Állandó jegyei a díszvacsora köszöntésekkel, díszelőadás az operaházban vagy a nemzeti színházban, kitüntetések, koszorúk, arany és ezüst tárgyak, képző- művészeti alkotások ajándékozása, a „rendek” felvonulása díszes kötésben átnyújtott föliratokkal szónoklatok kíséretében, hierarchikus rendben: uralkodó vagy képviselője, egyházak, főnemesek, vármegyék, városok, testületek, egyesületek. Nagyon hasonló forgatókönyvet mutat Józef Ignacy Kraszewski lengyel író jubileuma is Krakkóban,13 akinek a Habsburg uralkodó a Ferenc József-rend közép- keresztjét küldte ajándékba, és a küldöttségek üdvözlő iratokat nyújtottak át. „Más népek is ünnepük íróikat virággal, ódával, szeretettel, köszöntőkkel járulnak eléjük olvasóik. Sienkiewicz- nek a szegény lengyelek birtokot és kastélyt vesznek, az angolok »kapust állítanak« nagy tudósaiknak, íróiknak, a spanyolok szerenádot adnak nekik, a németeknél egy krigli sörre toppan be hozzájuk a császár, sokféle módja van a kitüntetésnek, de ez a mienk mindent felülmúl, a magyarok mejjálmodtatják királynak.”14 A Jókainak szóló oklevelek, üdvözletek (hasonlóan a képi attribútumokhoz, a szavakban is uralkodói megnevezésekről, koszorúról, babérokról, hősökről és múzsákról van szó) szinte mindegyike kiemeli az érdemek közül, hogy az író az elnyomatás éveiben fenntartotta a társadalomban a hazafias érzést, az ifjúságnak példát mutatott, megőrizte és ápolta a nyelvet, Petőfi barátja volt, valamint külföldön is elismerést szerzett hazájának műveivel. Ezek a toposzok megegyeznek az irodalomtörténetben kialakult véleménnyel, amely szerint Jókai népszerűsége elsősorban az író által sugallt pozitív nemzetképben rejlik. „Jókai jellemének egyik alapvonása, közönségsikerének egyik fő oka teljes érzelmi azonosulása közönségével.”15 101
