E. Csorba Csilla (Szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára (Budapest, 2006)
Könyvtára - „Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest” (Kómár Éva)
Jubiläum felirattal köttetett át a kiadó (505., 515., 530., 568., 571. tétel; kép 89. 1.). A német nyelvű kiadásokban többször feltűnik fordítóként Kertbeny Károly Mária neve (518., 559., 575. tétel), „aki odakinn Németországban folytonosan írt, beszélt, izgatott a magyar irodalom mellett”40. O mintegy segítségképpen, baráti gesztusként kezdte el Jókai műveinek fordítását, de nem igazán jó eredménnyel. Révay szerint mintegy százötven mű jelent meg német nyelven, de ezek közül csak néhány fordítás színvonala volt elfogadható. Sajnos, a fordítások más nyelveken is igen gyengén sikerültek, mivel a fordítók általában önkényesen bántak a művek szövegeivel, és a kéznél lévő, gyakran gyenge német műfordításokból indultak ki. A francia nyelvű fordítások minőségéről Adorján Andor ször- nyülködve nyilatkozott a Jókai-albumban: „a sorok és a szavak versenyt gyilkolják a mi nagy Jókainkat és a jobb sorsra érdemes francia nyelvet.”41 így érthető, hogy mindössze hét Jókai-mű jelent meg franciául, és a hagyatékban is csak három példány szerepel. A fordítás motivációjára érdekes példa R. Nisbet Bain esete. A British Múzeum könyvtárosa először németül olvasta Jókai műveit, és annyira megtetszettek neki, hogy elhatározta, lefordíttatja angol nyelvre. Mivel azonban nem talált megfelelő embert, aki magyarul és angolul egyaránt jól tudott volna, ő maga vállalkozott a feladatra. Önszorgalomból megtanult magyarul, és számos Jókai- regényt lefordított, amelyeket a Jarrold & Sons kiadónál jelentetett meg. Később tanulmányt is írt Jókairól, amit a Cosmopolis című lap közölt J897-ben (968. tétel). Bármennyire is tisztelte a magyar írót, munkáit inkább átdolgozásoknak tekinthetjük, mint fordításoknak (558., 563., 572. tétel). Jókai művei a tengerentúlra is eljutottak, ahol a New York-i Doubleday & McClure vállalat gondozásában jelentek meg. Az író unokaöccse, ifj. Hegedűs Sándor és Révay Mór is kapcsolatban álltak az amerikai kiadóval. Sajnos ifj. Hegedűs Sándor önkényes intézkedései és szerződéskötései miatt Jókai számára előnytelen egyezség született az amerikai céggel, ráadásul nemkívánatos feszültségek keletkeztek az angol kiadóval és Révaiékkal szemben. A nagy távolság miatt egyébként is nehézkessé vált a kiadások nyomon követése, sok illegális utánnyomás készült. Ettől függetlenül a hagyatékban mintegy húsz kötet Doubleday-féle kiadás található. A kevésbé jól sikerült műfordítások ellenére az olvasók és a kritikusok részéről is kedvező volt a magyar író munkáinak fogadtatása külföldön. Jókai pedig hálával emlékezett meg segítőiről: „De amit kevésbé hagyhatok felemlítés nélkül, ez azon külföldi kiadók és fordítók megbecsülhetetlen barátsága, amellyel ők egy ilyen »anonym« nemzet troglodyth írójának a műveit a földrészünket lakozó minden nemzet nyelvén megismerkedni törekedtek.”42 Unikális példányok A régi leltárkönyvek szerint a gyűjtemény legrégibb könyve Agrippa von Nettesheym J 544-ben megjelent munkája. A német humanista De incertitudine et vanitate scientiarum (7. tétel) címmel írt szatírafuzére a maga korában heves tiltakozást váltott ki, főleg az orvosok körében. Agrippa metsző humora ugyanakkor ihletet adhatott Jókainak néhány műve megírásához. Heltai Gáspár 1574-ben Kolozsvárott nyomtatott és szerkesztett Cancionale című históriás énekeskönyve az egyik legértékesebb kötete volt a könyvtárnak. Jókai halála után a Petőfi Ház hagyatéki Illusztráció Johann Christoph Wagner Delineatio provinciarum Pannoniae... c. monográfiájából (900. tétel) 19
