E. Csorba Csilla (Szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára (Budapest, 2006)
Könyvtára - „Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest” (Kómár Éva)
listáin is mindig kiemelt tételként, „állami letét” megjegyzéssel szerepelt. 1912-ben a kötetet kiemelték a hagyatékból és áthelyezték a Széchényi Könyvtárba, mivel a nemzeti könyvtár csak csonka példányokkal rendelkezett. Jelenleg mindössze két teljes példány létezik az országban, ezek közül az egyik a Jókai-hagyatékból származik. A régi könyvek többsége a 18. századból való, köztük a jezsuita történetíró, Kazy Ferenc magyar történelemmel foglalkozó monográfiája, amely Kassán jelent meg 1750- ben (591. tétel); illetve Johann Christoph Wagner műve, amely a török idők Magyarországáról ad leírásokat - a kötetben található egykorú rézmetszetek önmagukban is igen értékesek (900. tétel); és ugyancsak ide sorolhatók még a már említett Brückmann-„episztolák” (70-73. tétel), valamint Trenck Frigyes francia nyelvű életrajza (875. tétel). A 19. század végén jelent meg az egyik, Jókait is érintő bibliofil vállalkozás, a Magyar műkincsek (657-660. tétel). A Műbarátok Körének kiadványa a magyar vonatkozású művészettörténeti értékeket szándékozott beI . / Rajz a Vadrózsák hátsó kötéstábláján (882. tétel) mutatni tájegységek szerint. Az eredetileg ötkötetesre tervezett gyűjteményből csak három kötet készült el. Különlegességét a kor legnevesebb magyar képzőművészei által készített illusztrációk adják. A tárgyakról fotókat készítettek, ahol ez nem volt lehetséges, lerajzoltatták, majd a sokszorosításnál a legkülönbözőbb illusztrációs és fotomechanikai eljárások felhasználásával igyekeztek a műkincsek mind hitelesebb megjelenítését elérni. Helio- gravűr, rézkarc, fametszet, színes nyomat egyaránt szerepel a reprodukciók között, mellettük leíró tanulmányokat olvashatunk. Jókait is felkérték a közreműködésre, hiszen a képzőművészet terén otthonosan mozgott, Jókai Róza férje, Feszty Árpád pedig a szerkesztőbizottság egyik tagja volt. A hagyatékban lévő példány egyediségét az adja, hogy még a megjelenés előtti, tervezési állapotot tükrözi, ugyanis Jókainak mint közreműködőnek a szerkesztés alatt álló példányokat küldték el véleményezésre. Az ideiglenes borítékokba helyezett reprodukciók még nincsenek befűzve, a róluk írt tanulmány legtöbbször hiányzik, a kiadásra vonatkozó szerkesztői megjegyzéseket pedig színes szórólapokra nyomtatva mellékelték. A Magyar műkincsek ilyen munkaváltozata feltehetően más könyvtárban nem található meg. A possessori bejegyzések Jókai Mór, bár féltve őrizte könyveit, nem tekintette sérthetetlennek őket. Még az adott könyv régisége sem gátolta meg abban, hogy a számára fontos részeket megjelölje, mint például Szirmay Antal vagy Johann Wagner köteteiben (859. tétel; kép 147. 1.). ICönyvtára harmincöt kötetében találunk valamilyen lapszéli jelölést, aláhúzást, illetve tizenhat kötet tartalmaz kézírásos bejegyzéseket. Érdekes módon nem vált számára gyakorlattá, hogy tulajdonosként kézjegyével lássa el könyveit, a hagyatékban mindössze öt helyen fordul elő (666., 795., 820., 859., 900. tétel). Jelölései alapján látható, hogy figyelmesen tanulmányozta Horváth Mihály és Szalay László munkáit, akiknek történelemszemlélete nagy hatással volt írói fejlődésére (226., 228., 844. tétel). Viszont zavarba ejtő helyen szerepelnek jelölések a Klimius-kötet lapjain: valaki sorra aláhúzta a pikáns jellegű szövegrészeket, és a táblaképet piros színű ceruzával kiszínezte (221. tétel). A Vadrózsák 20
