E. Csorba Csilla (Szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára (Budapest, 2006)
Könyvtára - „Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest” (Kómár Éva)
írásai közül is több az ő tollából származott. Utóbb a 9. kötethez írt bevezetőjében ceruzával aktualizáló kiegészítéseket tett. Mindaddig nagy kedvvel dolgozott, amíg 1889-ben be nem következett a tragédia, Rudolf halála. Jókait nagyon megrázta az eset, s egyre kisebb lelkesedéssel folytatta a munkát, mégis az utolsó, 21. kötet utószavában emelkedett hangon emlékezett meg a vállalkozás jelentőségéről. Az illusztrációk megrajzolásával neves osztrák és hazai művészeket bíztak meg, például Roskovics Ignácot, Dörre Tivadart, Vágó Pált, Feszty Árpádot. Jókai felkérésére még Stefánia főhercegnő is rendelkezésre bocsátotta saját kezű rajzait. A fametszetek elkészítéséhez, sokszorosításához Morelli Gusztáv vezetésével külön intézetet hoztak létre. A félbőr kötésű, aranyozott fedelű, sarokdíszítéssel, nyomott mintás gerincaranyozással, piros metszéssel ékített huszonegy kötethez Jókai könyvtárában még egy egyedi bőrmappa is tartozik, ebben helyezték el a kötetek metszeteiről készült külön műlapokat (kép 120. 1.). Jókai Mór írói jubileumának megünneplését a Petőfi Társaság indítványozta. Külön bizottság alakult József főherceg védnöksége alatt, és az egész országra kiterjedő ünnepségsorozat vette kezdetét. Magyar írót így még soha nem ünnepeltek. „Nem volt egyetlen nap sem, melyen az országnak valamely vidékén ne foglalkoztak volna a jubileummal.”35 Révay koronázta meg a jubileumot azzal, hogy megjelentette Jókai összes műveit díszkiadásban. A sajtó alá rendezést maga az író vállalta el, ám a terv megvalósítása nem ment egyszerűen. Egyrészt, mert „Jókai oly sokat írt, hogy önmaga tette lehetetlenné műveinek összkiadását”36, másrészt az anyagi források előteremtése mellett meg kellett egyezni a korábbi kiadókkal is. Jókai Mór összes műveinek nemzeti díszkiadása 1894 és 1898 között kilencvenkilenc kötetben jelent meg. Az utolsó - 1898-ban kiadott -, 100. kötetben összefoglalták a díszkiadás történetét, közölték az előfizetők névsorát és összeállították Jókai műveinek bibliográfiáját. A Franklin nyomdában négy évig megfeszített ütemben dolgoztak, gyönyörű fehér velinpapírra, külön a kiadás számára öntött betűkkel nyomtattak. A szerzőnek ajándékozott kötetek egységes bordó színű félbőr kötésben, márványozott papírbetéttel, pávatollas előzéklapokkal (lásd jelen katalógusunkban), aranyozott gerinccel és aranymetszéssel készültek. A díszkiadásnak méltán lett nagy sikere, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon a Jókai-szoba részeként bemutatott százkötetes munka megkapta a Grand Prix-t, a kiállítás nagydíját. „Eddig azt hittem, hogy egy kis nemzetnek írója vagyok: most megtudtam, hogy egy nagy nemzet szolgája voltam.”37 - írta meghatottan Jókai. A Révai Kiadó külön díszszekrényt készíttetett az összkiadás megjelenése alkalmából, egy réztáblán „Jókai Mór művei” felirattal. Az üvegezett szekrény, amelyben Jókai a műveinek összes magyar és külföldi kiadását tartotta, jól látható a dolgozószobájáról készített egykorú fotókon. (Lásd az Ábrázolások az íróról. Fotográfiák c. fejezet 30-32. tétele.) Fordítások Jókai Mór neve az 1870-es, 1880-as évekre külföldön is egyre ismertebbé vált. Munkáit még életében számos nyelvre lefordították. Ebből a hagyatékban ötvenegy mű fordítása szerepel nyolc különböző nyelven (angol, német, francia, olasz, finn, cseh, lengyel, svéd). írásai közül németül jelent meg a legtöbb, pedig eredendően Jókai maga is kétségesnek látta a németországi siker lehetőségét. A német irodalmi viszonyokról így írt: „A kiadók nagyon tartózkodók a külirodalom termékei iránti vállalkozásban.”38 A német közönség pedig: „A szépirodalmi téren nagyon kevéssel beéri, ha csak az kedélyével találkozik. (Példa vagyok rá magam.) De ugyan óvakodom, nehogy a »jövő század regényét« bemutassam neki, mert ahol már tudomány fordul elő, ott a német nem érti a tréfát, s gorombán megkritizál.”3'' Regényei mégis olvasottak lettek Németországban. A német kiadó tulajdonosával össze is barátkozott, és Otto Janke egyszer balatonfüredi villájában is meglátogatta. A Janke- kiadó egységes vászonkötésben küldte meg a szerzői tiszteletpéldányokat, a kötetek gerincén Jókai, Werke aranyozott felirattal (494., 498., 569. tétel). A másik német kiadó, Philipp Reclam cége Universal-Bibliothek sorozatában közölte Jókai műveit. A hagyatékban a sorozat öt kötete maradt meg, amelyeket az írói jubileumát ünneplő Jókai tiszteletére zöld színű bőrkötéssel, aranyozással, aranymetszéssel és Zum 50 jährigen Schriftstellerin
