Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

„Határtalan színes fénykép-imádatom mögött kétségtelenül valami egészen out-law művészetfelfogás van, mely körülbelül így fejezhető ki: a szenzációk szenzációját így is, úgy is maga az élet adja, virágzó nők és vajúdó szilvafák, minek technikákat és trükköket kitalálni utánzására, kifejezésére, jelképezésére vagy metamorfózisára (szóban, hangban, színben)? Az egyetlen plusz, amit hozzáadhatunk: a beállítás, a póz, a dinamikus perspektíva, elvágás, felnagyítás, ferdítés, duplázás, árnyba-ölés, fénybe-ölés. Szép tehát számomra: hiánytalanul jelen lévő, tudományosan hű valóság + valami hozzáadott mesterséges perspektíva, teátrális-mértani beállítás, elvont kompozíció. Ez pedig csak a modern fénykép, vagy a női testre ráborított művészi ruha." - írja Szentkuthy Miklós Az alázat kalendáriuma (1935-36) feljegyzéseiben.

Ez a fotóalbum ennek a gondolatnak illusztrációja is lehet. Valóságot, elvont kompozíciót és szép ruhákba öltözött hölgyeket látunk a fényképeken.

Közel kétezer fotóból válogattuk ki az albumban láthatókat. Fontos szempont volt, hogy az 1920- as évektől kezdve napjainkig a legnevesebb fotóművészek fényképeit mutassuk be, ezek jelentős része eddig publikálatlan volt. (Az író századik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum 233 darab képet megvásárolt, így közgyűjteménybe került a fotógyűjtemény egy része.) A tartalom időnként megkívánta, hogy a profi felvételek mellé amatőr felvételek is kerüljenek, ilyenek például a Sártory Magdáról (Gigiről) készült képek, ő - ismerve az író ilyen irányú szenvedélyét - maga ajándékozta ezeket szerelmének. A női portrék azért is kiemelkedő jelentőségűek, mert ezeket a fényképeket Szentkuthy rendelte meg neves fényképészeknél, számtalan esetben elkísérte a hölgyeket a műterembe, s egy életen át megőrizte a felvételeket

Szentkuthy saját magáról is számtalan fotót készíttetett, különösen fiatal korában. Tanulmányban lehetne foglalkozni azzal, hogy „a valóságok valóságának" igényén túl, miért csináltatott magáról ennyi felvételt. A fiatal Szentkuthynál ebben a szenvedélyben bizonyára az is közrejátszott, hogy konokul kereste igazi arcát, meg akarta ismerni vonásait, annak előnyös és kevésbé előnyös oldalát, el akarta fogadni magát. (Látszik az 1926-os érettségi képén, hogy bandzsa volt. Ezt a zavaró hibát 1928-ban egy műtéttel helyrehozatta, de még mindig nem volt megbékülve külsejével. „Neander9g