Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

völgyi állkapcsán” nem tudott változtatni. 1936 és 194-1 között minden év húsvétvasárnapján feleségével, Dollykával elmentek a gellérthegyi búcsúba, ahol gyorsfényképésznél fotóztatta magát, jobb- és bal profilból, fölüInézetből: olyan szögből, ahogyan a tükörben nem láthatta magát.) Az 1930-as évek közepétől a róla készült felvételeken látszik, hogy megtanulta kezelni a pózt, s a fényképész „mesterséges perspektívája", „teátrális mértani beállítása” egyre vonzóbb férfit mutat.

1945-től a hetvenes évekig kevés fénykép van a gyűjteményben, amit a történelmi légkör indokol. Idős korában ismét rengeteg róla készült fényképet őriz a hagyaték, de ekkor már nem érdekli a beállítás. Lakásában - természetes közegében -, beszélgetés közben elkapott komoly és játékos színészi pózok, grimaszok pillanatát, ezer arcát rögzíti a fényképész az utókor számára.

Ez a kötet nem Szentkuthy Miklós ikonográfia, hanem képes album. A képek mellé irodalmi szövegeket válogattunk. Ezek a regényrészietek, vallomások illusztrálják a fotókat, illetve oldják a képek egymásutániságának monotóniáját, valamint bepillantást engednek a polihisztor író gondolataiba.

Többnyire valóban azok a személyek ihlették az idézetek irodalmi alakját, akiket a képeken látunk, de van kivétel is. Ilyenek például a „Bianca képek”, amelyek csak illusztrációk. A fotókon Kriszgráber Rozália szerepel, aki a valóságban Szentkuthy Miklós egyik Árpád Gimnázium-beli tanítványának volt édesanyja, és hivatásos manöken volt. Az ő fényképeit is nagy szeretettel őrizte az író, de szépirodalmi műveiben egyelőre nem leltünk alakjára. Bianca Lanza di Casalanzáról viszont fénykép nem található a hagyatékban, de nevével azonos című regényt ihletett alakja. Ez fikció, amely a szép kép és a szép szöveg értékéből semmit nem von le.

Köszönetét mondunk a kötet létrehozásában segítőknek: Tompa Máriának, aki rendelkezésünkre bocsátotta az összes fényképet, s korlátozás nélkül válogathattunk azokból, E. Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, aki erkölcsi támogatása mellett a fényképek közlésének lektorálását is vállalta, Fákó Árpádnak, aki könyvtervezői és alkalmazott grafikusi szakmai tudásának legjavát áldozta az albumra, Parragi Mártának, aki nemcsak lektora, hanem olvasószerkesztője, s önzetlen, fáradhatatlan segítője volt munkánknak.

Hegyi Katalin

97