E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
Lajos írja Teleki Sándornak: „...hosszan olvasok arcod és kezed vonásaiban (...) Mért küldöd képed, hogyha írsz nekem? (...) Kép, írás, ez vagy az. Külön s magában is teljesen híven mutatja lényed egész aranyát.”31 Ady identitásképző stratégiájában mindkettőnek nagy szerep jut, kortársaihoz viszonyítva azonban nála a fotográfia mint nem verbális önkifejezés fokozott jelentőséget nyer. „Nagyon örültem a Nyugat Ady-számának. (...) Az arckép kitűnő, többet mond, mint az egész kötet. Pedig elég jól kezdik a kezelésedet...”32 - lelkendezik Kollányi Boldizsár a Költőt sugalló „könyöklős” portrét látva. Milyen a költő? Ezt a kérdést tette fel minden olvasó, aki az Új versek kötet hangjától megigézve kereste a láthatót és megfoghatót. Szomorú, melankolikus, fájdalmas, vigasztalásra vágyó, határozott, energikus, harcos, halálra-szánt? Leírásokkal, mendemondákkal sokan rendelkeztek, de a hiteles külső látványának igényét a verbális elbeszélés nem pótolhatta. A nagybetűs Költő a magyar vizuális kultúrában az 1900-as évek elejéig csak Petőfi alakjában öltött testet. Egyetlen fény-kép maradt róla, amelyen mereven a székébe kapaszkodva a gép lencséjébe néz, s a legmodernebb technika segítségével láttatja a szót, az igét, a költészetet. Sokan utánozták ezt a mozdulatot, s próbálták feloldani a gép és a költői szellem, a technika és a líra közötti ellentmondást. Ady küzdött a nagy előképpel, a Petőfi-„fenoménnal”, elődjének tekintette, gondolatai továbbvivőjének érezte magát, s ebbe a szerepbe szerette volna környezete is beleálmodni őt: a debreceni egyetemisták azt suttogták róla, Móricz Zsigmond is így jegyezte meg teológiai hallgató korában: „az új Petőfi”, őt bízták meg egy Petőfi-kötet válogatásával, Földessy Gyula neki dedikálta Petőfiről szóló tanulmányát, stb. Ady kitört a Petőfit utánzók köréből, a nagy előddel versenyre kelve, a fotográfia segítségével is új költői imázst alkotott. AZ ADY-IKON MEGTEREMTÉSE „Egy emberi alaknak vagy arcnak az árnyképe a leggyengébb, a legüresebb dolog, mégis, ha a fényforrás kellő távolságban van, akkor a legigazabb és leghívebb kép, amit csak adni lehet egy emberről. A leggyengébb dolog, mert nincs benne semmi pozitív, csak valami negativitás, csak egy 31 Zolnai Béla: A látható nyelv. Bp., 1926. (Minerva könyvtár 3.) Közli: Replika 1998. 33-34. sz. 7. 31 Kollányi Boldizsár Ady Endrének, Nyitra, 1909. júl. AEL 1983. 2. 320. 12
