E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
tisztán volt öltözve.”16 Nem tipikus „költő”- öltözet volt ez, hanem hol a felsőpolgári ízléshez idomuló, hol pedig a kihívó, figyelemfelkeltő, dandys, bohém, egymással kontrasztban lévő, kiváló minőségű ruhadarabok együttese. Általában nem tekintették őt „ruha-ember”-nek, de sokan meglepődtek nem várt eleganciájától: „Az ajtónál széles karimájú fehér panamakalappal a fején, gondosan vasalt, világos ruhában egy furcsa ember támaszkodott. Nem állt, hanem nekivetette vállát az ajtófélfának, mint valami megfáradt ember. Néprajzi táblákon láttam ilyen arcot: barna bőrű mezopotámiai sumír.”17 Néhány fiatal (elsősorban férfi) rajongója csalódását legjobban Fóthy János foglalja össze: „Nem is tudom ma már, milyennek képzeltem el a Nagy Költők külső megjelenését; esetleg tógában, babérkoszorúsan, esetleg Verlaine condráiban kell járniuk, de Ady - amint én akkor még nem tudtam - sokat adott külsejére. Ami kiábrándított, éppen a költő választékos, szinte dandyszerű eleganciája volt. Lilásbarna, divatos szabású bő raglánkabátot viselt, fején azt a széles karimájú, halványbarna kalapot, amely akkor az elegancia csúcspontja volt. Ha Villon rongyaiban, vagy Verlaine ágrólszakadt lomposságában jelenik meg előttem Ady, romantikus kisdiák-lelkemet nem éri csalódás, hogy azonban a Vér és arany költőjének külső habitusában 18 a regényességnek még egy paránya sem nyilatkozott meg, azzal sehogy sem sikerült megbékülnöm.” A megítélés persze nem volt egyöntetű, más éppen ebbe a külsőbe vetítette bele a költő személyiségét: „megjelenésében van valami varázsos és rábeszélő. Nem túlzott gonddal, de csinosan öltözködik és sohase borotválatlan. Barna zsakettje karcsúan simul testére, sűrű haját - eltakarva vele boltozatos koponyáját - rácsapja homlokára, melyet bevilágít dióbarna szemének tüze. Ismeretlenül is fölkelti a figyelmet. Ő a ’költő’, az új ’költő’.”19 Ruháit Pesten Brachfeldnél és Stern szabónál, külföldön, Párizsban, Grazban is csináltatta, cipőit egy időben (minta után) Nizzából rendelte. Kolozsvárott a finom áruválasztékkal rendelkező, beszerzéseit Párizsból intéző kereskedőtől a vásárlásban amúgy önállótlan Ady egyszerre három nyakkendőt és egy nyúlszőrkalapot is beszerzett.20 „Megjelenése gondozott volt. Korabeli magas keménygallér, sűrűn váltogatott selyem nyakkendő, zakóujjából ki-kiugró kézelő volt ennek tartozéka. Finom, puha, világos színű szövetruhákat viselt, szépen formált ujjai, ápolt körmökkel, rendszerint cigarettát tartottak. Körülötte, az ápoltság külön jeleként, enyhe kölniszag.”21 Ady Lajos, Léda, titkára, Steinfeld Nándor s mások is szívesen segédkeztek öltöztetésében: „Édes jó Lajoskám, ruhát egy kéket itt csináltatok. De Sternnek ne áruld el. Ellenben Stern azonnal csináljon egy szmokingöltönyt. A fontos az, hogy jó bő legyen, hízásra számítva” - írja a költő Maria-Grünből.22 A kolozsvári fiatalság Weisz József 1 Schöpflin Aladár: Ady Endréről. EmlAE 1987. III. 630. 17 Schöpflin Aladár: i. m. 623. 18 Fóthy János: Ady Endre és egy kaposvári diák. EmlAE 1990. IV 537. 19 Kosztolányi Dezső: A huszonhétéves költő. Nyugat 1919. I. febr. i6.-márc. 1. 4-5. sz. 261-263.; K. D.: írók, festők, tudósok. Bp., 1958. l kötet. 86-90. 20 EmlAE 1990. IV 507. 21 Nyigri Imre: Adyék a Városmajor szanatóriumban. EmlAE 1993. V 643. 22 Ady Endre Ady Lajosnak, [1913. márc. 28.] AEL 1983. 2.198. 9
