Kovács Ida (szerk.): Ottlik képeskönyv (Budapest, 2013)

Tandori Dezső: Ottlik Géza „rejtélye”

TANDORl DEZSŐ Ottlik Géza „rejtélye” 1954-től 1957-ig, e kényes kis korszakban Nemes Nagy Ágnes volt a Petőfi Sándor Általá­nos Gimnázium (Attila út, pontosan az Ottlik Gézáék „háza” melletti épület) magyarirodalom­tanára, s ez alkalmasint igencsak befolyásolta - különben már a költőt még nem ismerve is visszavonhatatlan - elhatározásomat, vagyis hogy, mint ezt az ábrándot nyolcéves korom óta evidenciaként kezeltem és ápoltam, író leszek. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs „köre”, a költőké és íróké, akiket lakásukon, jószerén még gimnazista koromban, majd utána is, áhítatos tisztelettel s még inkább megtisz­telve, mert egy általam nem ismert szellemi szabadság jegyében, rendre megismerhettem (Mándy Iván, Kálnoky László, Mészöly Miklós; más utakon-módokon mindeközben Jékely Zoltán és Pilinszky János, hanem hozzájuk is a „kör” irányító szava segített el főként; ké­sőbb Weöres Sándorékhoz Mészöly Miklós vitt el, sajnos Szentkuthy megismerését könnyel­műen - ?! - elmulasztottam), igen, felrajzolta e találkozások sora azt a csillagképet az égre, mely számomra máig Eredendő és Első számú. Nincs ebben semmi rossz, befogadóképes esztéta vagyok, s mert hatalmi körökhöz végképp nem tartoztam s nem tartozom, semmiféle hátránya a magyar irodalmi közízlésnek (mi az?!) a ma­gam eredendőségfelfogásából nem származott. A - nevezzük így - kiinduló- vagy elindító-kö­zeg nem sokáig gyámolítgatott, s ez így is volt jól. Mészöly Miklóssal szoros barátság fűzött össze minket a jelentős életkori különbség elle­6

Next

/
Thumbnails
Contents