Kovács Ida (szerk.): Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből (Budapest, 2018)

Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből

i^A. dáliák äkLä.

"I w*"*'

Balatoni nyár

„Nekem a Balaton a Riviera” - énekelte Nemeth Lehel az 1960-as években a Kádár-korszak magyar tengeréről, amelynek partján tízezrek töltötték nyári szabadságukat nyaralókban, kempingekben, SZOT-üdülőkben, kiadó szobákban, a kiváltságosok hotelekben.

A szocializmus éveiben, amikor a külföldi, különösen a nyugatra való utazások lehetősége szigorban szabályozott volt, a Balaton csakugyan képes volt pótolni a vágyott tenger hiányát a fürdőzés szerelmesei számára. A Balaton-partra eljutott szerencsés üdülőket - a keleti blokkból érkezőket is - a tó adottságain kívül egy csapásra meghódította a balatoni vidék klímája, az északi part hegyes-völgyes kultürtája, történelmi borvidéke, romantikus várromjai, kis falvai. Kertek mélyén szerényebb, majd igényesebb üdülők kezdtek épülni, lehetőséget teremtve a fővárosi életből való huzamosabb idejű kikapcsolódásra. A tó és környékének szerepe megnőtt.

De hol és hogyan nyaralt a Balatonnál ezekben az években egy író, és mit mondhat mindez olvasói számára?

E kötet a fényképezés médiumán keresztül keresi a választ ezekre a kérdésekre.

A híres emberek magánélete, naplóik, memoárjaik pikáns részletei évszázadok óta tartják izgalomban a mikrotörténelem iránt mélyebben érdeklődőket. Neves művészek fényképei annál kelendőbbek, minél szokatlanabb helyzetben, környezetben készültek. Legalább ilyen népszerűek az ellesett riportfotók vagy a családi albumokból megszerzett régi fotográfiák, amelyek a hírességek civil arcát mutatják, nyilvánvalóvá téve ezzel - amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni - hűs-vér mivoltukat.

Vajon miért fog el bennünket a beavatottsághoz hasonló érzés, ha bepillanthatunk nagy írók hétköznapjaiba, meglesve őket önfeledt perceikben?

6 ♦ Balatoni nyár