Kovács Ida (szerk.): Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből (Budapest, 2018)

Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből

A beavatottságé, amelyet szinte gyerekes, kuriózumokat firtató kíváncsiság kísér: szeretnénk újra látni a rendkívüli embert, akár különleges pózban, akár a mi hétköznapjainkat idéző helyzetben, köznapi helyen.

E könyvet lapozgatva látni fogjuk, nyári kikapcsolódásuk ideje alatt íróink sem tettek mást, mint fürödtek, napoztak, horgásztak, vitorláztak, kirándultak, társas életet éltek a Balaton északi vagy déli partján, időt szántak családjukra, míg néhányan a nyaralás egy részét is írással töltötték.

Az ifjú Juhász Ferenc impozáns hátast készül ugrani a szigligeti stégről, Tüskés Tibort úszás közben kapták le, Boldizsár Iván és Lipták Gábor a sekély Balaton vizében domborodó mellkassal pózol, Keresztury Dezső nevetve, vitorlás fedélzetén igyekszik lendületes mozdulattal helyet változtatni, Sarkadi Imre rutinos kapitányként, magabiztosan dől hátra hajója kígyóként tekeredő kötelei között, Bertha Bulcsu vitorlásának vásznait dagasztja a szél, Szabó Lőrinc fiatal lányt bűvöl az Addio III. fedélzetén. Déry, Örkény, Ottlik, Nagy László; legtöbbjük mellett hölgy utas: Örkénnyel Radnóti Zsuzsa, Ottlik mellett Nemes Nagy Ágnes, Nagy László csónakjában Szécsi Margit. Megint mások - mint Lipták Gábor, Rónay György, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Tatay Sándor vagy Passuth László - kertjükben tűnnek fel. Nem szóltunk még a szigligeti Alkotóház teraszán napozó írókról, illetve a Ház belső tereiben pingpongozok, sakkozók, társasági életet élők csoportjáról: köztük Karinthy Ferencről, Devecseri Gáborról, Kertész Imréről, Somlyó Györgyről, Zelk Zoltánról. Egyes szerzőket a fényképész nyaralójuk dolgozószobájában, alkotómunkájuk közben örökített meg, mint Veres Pétert, Déry Tibort, Németh Lászlót.

Mielőtt tűnődni kezdünk, vajon e szórakoztató képsorok közelebb visznek-e az írók titkaihoz, hivatásuk lényegéhez, netán ihletük forrásához, jó, ha mérlegeljük Roland Barthes-nak a nyaraló íróról tett sommás, sokak előtt ismert megállapítását: „[bár] az író is csak olyan életet él, mint bárki más, [...] neki is van régi parasztháza, családja, rövidnadrágja, kislánya stb., de - szemben a többi dolgozóval, aki személyiséget cserél, és csak nyaralóként tartózkodik a tengerparti fövenyen - az író, épp ellenkezőleg, mindenütt megőrzi író mivoltát; ha nyaral, emberi külsőt ölt ugyan, ám megmarad istennek: az író úgy író, ahogyan XIV. Lajos király volt, még az árnyékszéken is.”

Roland Barthes: Az író nyaral. In: uő: Mitológiák. Bp., Európa, 1983, 41.

ÍRÓFÉNYKÉPEK AZ 1950-ES, '60-AS, ‘70-ES ÉVEKBŐL ♦ 7