Kovács Ida (szerk.): Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből (Budapest, 2018)

Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből

Barthes tehát visszavonhatatlanul a magasabb rendű, kifürkészhetetlen titkok birtokában lévő lények sorába emelte az írót. Ám ha e tárgyban történetesen Örkény Istvánhoz fordulunk, akinek figyelmét szintén nem kerülte el a népszerű írók, művészek kultikus személlyé transzformálódásának jelensége, azt látjuk, hogy ő, Barthes-tól eltérően, bálványdöntögető iróniá- val/öniróniával inkább mulatott az efféle istenítéseken, istenüléseken. Gondoljunk csak A Megváltó című egypercesére, amelyben a művét frissen befejező író készül megkísérelni, hogy tud-e a Balaton vizén járni. Balatonfüredi nyaralásáról pedig a következő évődő sorokat küldte Radnóti Zsuzsának, majdani második feleségének, aki ez idő tájt még egyetemi hallgató, és kitüntető érdeklődéssel fordult az Örkényt körülvevő művészvilág felé: „Itt vagyok végre Füreden! [...] Akiből a sznobizmust kioperálták, azt a Liptákékhoz kell küldeni utókúrára. (Nem akart célzás lenni.)

A Nagy Embereket bőven elegendő könyveik címlapjáról ismerni, mert nincs madárijesztőbb lény, mint egy író közelről. (Kivéve engem, aki személyemben is lenyűgözően érdekes és kedves vagyok.)”

Örkény István Radnóti Zsuzsának, Balatonfüred, 1959.

In: Örkény István: Egyperces levelek. Bp., Palatinus, 2012, 201.

Az íróért rajongó olvasót feltehetően egyébként sem riasztaná el a madárijesztő-szerű, neves írók testi közelsége, ám úgy végképp nem. ha ez a közelség nem valóságos, csupán virtuális, s mint ilyen, fotók, főként magáncélra készült képek alapos szemlélésében nyilvánul meg.

A nyaraló, fürdőző írók amatőr fotói azért is figyelemre méltóak, mert az ábrázolt és a fényképező kimondott vagy kimondatlan megegyezése alapján, feltehetően emlékezetes helyszínt, kitüntetett eseményt vagy pillanatot rögzítenek. Tanulmányozva őket, kiviláglik, hogy mi számíthatott ilyennek az író és környezete számára, ami miatt a fényképezésre sor került (Ottlik Géza és Nemes Nagy Ágnes csónakban ülnek, Bertha Bulcsu hatalmas halzsákmányt tart kezében, Szabó Lőrinc vitorláson udvarol, Illyés baráti körben beszédet mond egy ünnepi összejövetelen).

A fotó egyik legelemibb funkciója, hogy segít az emlékezésben. Mivel e balatoni írófényképeken emlékek sora tükröződik, amelyek újra előhívhatók, ezért esetenként a szerzők számára alkotói munkájukhoz is támpontokat jelenthettek.

8 ♦ Balatoni nyár