Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)

Levél a frontról

rancsot várunk és parancsot teljesítünk. Jelenlegi helyemre semmi panaszom nincs, hál’ Isten az ukrán betegségemből, amivel hazaérkeztem, kigyógyultam s kezdem összeszedni magam. Igaz, szegény anyám összeesne, olyan sovány vagyok. (Kihúzva öt szó), hiába, idő kell, míg az út porától és kellemetlenségeitől megtisztul az ember. - Apámékról írt minden szót nagyon köszönök, levelet ennyiszer még nem olvastam el s ilyen figyelmesen. Hinni kell, hogy nincsen bajuk, akik ottmaradtak. Mi mást tegyünk^ Egyébként itt délnyugaton épp a napokban jó hírek keringenek, adná Isten, hogy megindulhassunk hazafelé. Nagyságos asszony lelkiállapotát is nagyon megértem, de talán vigasztaló - és mégis milyen szomorú - hogy milyen sokan vannak ma így. El kell viselni, nincs más megoldás. Azt tudom, hogy semmi kötelességteljesítés alól nem fogom kivonni magam. Már nem tarthat soká. - A címeket szintén nagyon köszönöm, ahogy lehet, írok nekik. De egyben azt is kérem, hogyha írnának Eváéknak vagy Jancsinak, vagy hír jönne valaki hozzátartozómról vagy akár ismerősömről (akiről esetleg tudják, hogy ismerem) mondják meg néki tábori számomat s hogy mi van velem, t.i. az én levelem, tekintve hogy katona vagyok - talán bizonytalanabb sorsú. Ugyanezt megteszem én is. így talán, - ki tudja, a sors milyent - olyanokkal is sikerül érintkezésbe lépnünk, akikkel egyébként nem sikerült volna. - Ha módom van rá, ezentúl is írni fogok. Kívánom, hogy lelkiereje töretlen maradjon - nem önmagunkért vagyunk. S ha van ideje, írjon pár sort, mástól úgysem kapok. Nagyon sokszor üdvözli és kezeit csókolja Miklós.

32