Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
Pályakezdés
ahol két gyermek tüzes hideglelésben edzett anyja egy tejeskannával a kezében nekibiciklizik egy teherautónak és a három kiterjedést ölelő végtagok belepréselődnek a betonemlékkönyv féknyomokkal csíkozott síkjába a boldog anyag jelenében zöld pengékkel vívta a föld a világ jegét és viking ajkak vöröse úszott egy párna parttalan tengerén és bolygó-vackán lustán hörgött a csillagbundás testtelen párduc bevonva hétköznap-karmait Poros föld csibéi pelyhes lények kemény húsotok az eleganciátok csilingel nyelveteken az „állandóján" és a „szokok odajárni" de professzor ujjatok eszét csodálni örökké élek egy rozzant vaságyon hűlt helyetektől fázik a menny és vacog az emlékezet de géppuska-himlős házak közt karotok pórázán járni a világot gyönyörű volt sírtól fintorgó orrom testetek parazsától kapott halhatatlan szimatot láttam az ostromlott ólban a bombák mocskán röfögni elvarázsolt fajtámat és a háborús Kirké nem viselt khitónt sem isteni loknikat és egyáltalán nem hasonlított görög-vázakép alakotokra nincs veszélyesebb szépség öletek eleven aknáinál a nap körül keringő bombatölcsérben örömöt zizeg hajatok története karotokat a sors rokkája végleg csigolyáimra csavarta hogy kombinéitok csipkebokrából kilépve rekedten mondjátok ADJ TÜZET míg mézet izzadva bámulják egymást didergő sejtjeink és ujjainkban a rontva-teremtés tavaszi parazsa süt 59 András László, András Katalin és Orbán Ottó
