Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Pályakezdés

.

Kórházi szerelem

Azt hittem, hogy ez, ami velem történik, ez a világtörténelem legnagyobb szerelme, és hát én mondhatom, hogy mind a ketten valami ilyennek éltük át. Azt nem tudtam, hogy ez egy közhelytörténet. És hogy a vége is közhelyes. Ennek a záró mozzanatát elég fura módon egy Indiáról írott versben írtam le először, ott jött vissza ugyanis egy álomban, meglehetősen távol Magyarországtól, India déli csücskében, Trivandrumban, Kerala állam fővárosában egy hotelban. Éjszaka álmodtam újra azt a jelenetet, ahogy elbúcsúzunk egymástól akkor, amikor ez a Márta nevezetű hölgy kiment Svájcba. Megint csak a hideglelés fogott el, amikor Vágó Mártánál elolvastam ugyanazt a jelenetet, szinte szó szerint ugyanaz, csak az a különbség, hogy én álltam, a Vágó Márta leírása szerint József Attila meg szaladt a vonat mellett egy darabig. És hát akkor még az egyetlen sovány elégtételem az volt, hogy ő már fenn volt a vonaton, körben a család, csupa nobilis ember, és akkor megjelenik a csábító, megint abban a nevezetes zöld kordkabátjában, és akkor ő leugrott a vonatról, a nyakamba borult és azt mondta, visszajövök. Mint egy rossz regény. Még el is hittem.

Nem él, meghalt. Amerikában valami betörő vagy nem tudom, ki betört a lakásukba, és amikor a zajra fölébredt és lement, fönn az emeleten volt a hálószoba, akkor az egyszerűség kedvéért a behatoló lelőtte. Egy ilyen szörnyűséges krimi-történettel ér véget a dolog.

(K. L.-interjú)

54