Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Pályakezdés

Szerelmek, a megváltás keresése

Másrészt, az első és a második is egy valóságos, közönséges szerelem is volt, a leg- közhelyesebb Rómeó és Júlia-történet. De mindegyikben voltak olyan mozzanatok, amelyek rímeltek egymásra. Kezdtem gyanítani, hogy ezekben a szerelmekben az emberi melegség, de ugyanakkor mondhatom azt, később versben is megírtam, szappanszag is, meg valamiféle ápoltság is vonzott, tehát mindaz, ami az intézeti évek vadsága és szilaj neveltetése és szabad körülményei között az életemből hiányzott, vagy a gyerekkoromból hiányzott. Ezeket a dolgokat szerettem volna öntudatlanul is megszerezni, miközben erről nem, nemigen tudtam. De az egyre világosabb lett, hogy én valami többet akarok ezektől a kapcsolatoktól, mint amikre ezek képesek, és kezdtem arra gondolni, hogy lehet, hogy azért nem képesek ezek, mert mégis valahogy természetellenes a korkülönbség, és a sok felgyülemlő feszültség miatt olyan feladatokat állítottam magam elé, amik nem emberileg, hanem a szó legtriviálisabb értelmében anyagilag voltak megoldhatók. Azok a problémák, amikkel szembekerültem, akár az első szerelem esetén: a két gyerek és azoknak az eltartása, akár a korkülönbség miatt, hogy már kialakult egzisztencia, egy kórházban dolgozó orvosnő és egy sehova sem tartozó, költőnek induló, bizonytalan egzisztenciájú egyetemista együtt létezése, egyáltalán randevúzása, hogy ki fizeti a számlát meg az összes apróság. Ez folytonosan nem akart valahogy összejönni, hogy ennek meg tudjak felelni. A bűvészmutatványoknak a sorozatát követelte volna tőlem, és követelte is, amennyiben meg tudtam neki felelni. Kezdtem gyanítani, hogy ebben a feszültségben valami más csapódik ki, hogy ez pontosan mi volt, arról igazából akkor nem volt sejtelmem. Azt hittem csak, hogy az élet, a kaland, a balvégzet, valami ilyen barokk színpadra vagy romantikus regénybe illő dolgokra gondoltam. És természetes eleganciával sétáltan be a következő csapdába.

(K. L.-interjú)

55