Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Pályakezdés

1956

Vér folyt az utcán, ki-ki láthatott szörnyűséget vagy hősiességet, ahogy éppen a sorsa hozta. Nekem az igazi nagy élményem az a titkos óra volt, aminek a működését akkor nem értettem meg, csak egyszerűen láttam, hogy ez van. A körúton ilyen nagy fadobozokban, amiben azt hiszem, a homokot tartották az úttisztításhoz, a Köztisztasági Hivatalnak voltak ilyen zöld dobozai, mint a nagy, virágföldnek való dobozok, abban gyűjtötték az elesetteknek a százforintosokat. Vagy az elesettek családtagjainak. És mellettük az Oktogonon a betört kirakat, és a betört kirakatban érintetlenül az ing, a nyakkendő, a nem tudom micsoda. A doboz színültig pénzzel. És ahogy telik az idő, egyszer csak valami óraszerkezet kattan, és a pénz eltűnik a dobozból és az ing eltűnik a kirakatból. És ez ugyanaz a város. És valahogy azt éreztem, hogy ez az, amit én ismerek itt, ebből vagyok, tulajdonképpen ezt az észjárást - ha ezt észjárásnak lehet nevezni - akarom megérteni. Hogy itt valami hihetetlenül fontos dolgot láttam, és amit nem tudok másképp mondani, kínomban most ilyenre gondolok, mint a Menny és pokol házassága. Hogy egy Shelley-címmel próbáljam kivágni magam ebből a szorultságból. (...)

(K. L.-interjú)

Indexbejegyzés 1958-ból a névváltoztatásról

48