Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Pályakezdés

Első megjelenések

Erre az időszakra esik az irodalmi pályámnak a másodszori megindulása. 1955-ben jelent meg az első két versem az Alföldben, és 1955 után jelent meg a Whitman- kötetben az első műfordításom is. (...)

Mindenki próbált rajtam segíteni. Tényleg elég szörnyű körülmények között éltem az utolsó hónapokban, talán az utolsó másfél évben 54 után. Lakás- problémáim voltak, beteg voltam, nem volt esztékám, nem volt miből élnem. Sokan próbáltak rajtam segíteni, többek között Kormos. O nemcsak rajtam, hanem sok máson is segített.

(K. L.-interjú)

~

—

Kertész László:

Elalvás előtt

Mint pelyhek hullanak rám a puha percek, hunyó parázs lelkem, alig, alig perceg.

Lila homályt hamoaz agyamra az álom. Lágyan lengő árnyak csoda csókját Dórom.

Vérem langy varázsa nem igéx, nem idéz, sóoárgó szemembe a vak éj szeme néz.

Nehezül a pillám. Halkan csobban a csönd, merülök.... vagy talán valami mélyre dönt.

Az. Alföldben 1956-ban megjelent versek - már Orbán Ottó néven

Bent megáll az idő. Nem ketyeg az óra. Kívül tovább havaz - Óját, régi hóra.

Orbán Ottó:

Két bilincs

Szerellek, ó szerellek oly keményen.

Mint két jehérlö fogsor egymásra harap. Mint két acél penge szikrázva Összecsap, Mint a tébolyult csügghet egy reményen ;

Mint a hajló a megvadult lovakkal Bánik, hiába feszül sivitva a szár,

Hiába perdül, fordul a látóhatár.

Ha szélként száll a rohanó lógattál.

lljjaim szögek, s kínoznak kegyetlen, Hogy elpusztulsz, kívánlak telhetetlen,

S alázatos, csendes árnyékalak leszel,

Mint kép olvad a tüzsugárú szemben. Felolvadsz két mindig égő kezemben S a kelő nap tüzes korongjába veszel.

A messzeségből...

ó Napfény! Mégegyszer életre kelni A forró tengerekből, hullámokból és A jóidból, mely nehéz akár a szenvedés! Mint gyümölcs megérni, fénnyel betelnil

Ó újra élni, mint a föld szülötte :

Ember, ki kínlódott évezredeken át,

Hogy majdan megtanulja adni önmagát. És adni céltalan a napsütötte

Vidékek minden virágban kifestett Színét és meztelen kibontva tested Formáit, mely mint szobor, önmagában ép

Élet, a ragyogó folyót, mi reggel Mini tenger álom beszórva üveggel Árad s a határt, hol a végtelenbe lép.

39