Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Pályakezdés

Mesterek: Keresztury Dezső, Nemes Nagy Ágnes

Valamikor az 50-es évek elején, 53-ban talán, zongorázni kezdtem tanulni Keresztury feleségénél. A zongoratanulás aztán abbamaradt egy idő után, de én ott ilyen alkalmi vendégként, fogadott gyerekként, Isten tudja, milyen minőségben, rendszeresen fölmerültem vacsoravendégként, és kialakult egy ilyen családias kapcsolat, aminek nemcsak azért volt jelentősége, mert hogy az otthoni hátterem az enyhén szólva bizonytalan volt; hanem ez valamiféle szellemi tartást is adott. Na most ez nagyon fura dolog, mert hát a mi beszélgetéseink nem voltak valami irodalmi beszélgetések, és természetesen nem úgy kell ezt érteni, hogy én Keresztury kezéből, csomagba kötve megkaptam karácsonykor a humanista örökséget. De egyszerűen, mint ahogy az életemben mindig együtt jártak, már-már a képtelenségig fokozva az ellentéteket, a jó meg a rossz, a fekete, a fehér - itt is egy másfajta értékrendnek a létezéséről vehettem tudomást már olyan korán, amikor tulajdonképpen ennek a valódi hasznával még nem is lehettem tisztában. (...)

A gimnáziumhoz azon kívül, hogy fedelet találtam a fejem fölött és nem esett rám az eső, tulajdonképpen semmi más közöm nem volt. És apám véletlen színtere volt annak, hogy Nemes Nagy Ágnest megismerhettem. Őtőle azért konkrétabb útmutatást kaptam. Kereszturytól tulajdonképpen, azon az egy beszélgetésen kívül, irodalmi dolgokról nem beszéltünk, legfeljebb én hallgattam, és főképp később, amikor már vendégként meg-meghívtak néha, akkor hallgattam, hogy mit beszélnek a nagyok. Ennyi volt az egész. (...)

De hogy egy képet, hogy lehet szétboncolni, hogy egy verset, hogy lehet ritmi- zálni, hogy egy sornak hol van eleje-vége stb., mindezt, hogy ezt hogy lehet kezelni, ott, az alatt az egy óra alatt tanultam meg. Nemes Nagy Ágnesnek más volt a véleménye, noha természetesen ő is mondott véleményt a verseimről. Nem hízelgőt, miután nem nagyon lehetett hízelgőket mondani. Ő inkább azzal volt rám nagyon nagy hatással, hogy a maga stíluseszménye felől közelített a szövegekhez általában, és ez azt jelentette, hogy megnyitott egy világot előttem: egyszerűen a tanácsaival vezetett rá, hogy miket olvassak el.

(K. L.-interjú)

44