Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
Háború, ostrom, gyerekkor
Hasadt tudat Amikor József Attila öcsödi idejéről olvastam, akkor mindenféle irodalmi párhuzam nélkül egyszerre fantasztikus módon éledt föl bennem a saját intézeti időszakom, és annak is az eleje. Arra emlékszem, hogy bevittek valami hálószobába, ott állt a háló főnöke, egy óriás. Ma is él, és nem találkoztam vele össze - merő véletlenség- ből. Én akkor egy óriásnak láttam, én 8 éves voltam, ő 14 éves, és nekem egy felnőtt ember volt. És a vaságyak, az egész közeg... Valami teljesen arctalan, formátlan rémület volt bennem, és valami összeszorított fogú, nem is dac, hanem valahol az erőtartalékaim maradéka gondolta azt, hogy megint valami, amit túl kell élni. (...) Valóságos hasadt tudat volt, ami itt kialakult: mert volt egy gyerek, aki nagyobb zökkenők nélkül tulajdonképpen élte az életet és éppúgy azt várta, hogy egyszer már ne káposzta legyen ebédre; és azon belül volt valami kortalan szorongás, amelyik egyre mélyebbre süllyedt és egyre kezelhetetlenebbé tette tulajdonképpen egy idő után már ezt a gyereket is. (K. L.-interjú) 32 A Halászbástyánál
