Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - A Budai Nagy Antal levelesládája. Kós Károly Budapesten, 1937-1942
a tehetséges és egészen kezdő fiatal színészleánykák közül válogatni, mint bizonyos szerepkörökbe valóságosan belenőtt sztárokból, akiknek arca és termete és mozgása már eleve nem az igazi. S ha lehet behozni kívülről is valakit, én (persze ez is csak egészen tájékozatlan külső benyomás alapján való vélemény) pl. inkább Ignác Rózsára gondolnék, aki erdélyi és csinos, jó megjelenés, s hallom, jó színésznő.4 De ez a kijelentésem nem jelent semmit, csak éppen szóba került, hát leírtam ide. A gróf úr mondotta, hogy díszlet-vázlataim tetszettek Igazgató úrnak. S ennek én leginkább azért örvendek, mert ez azt jelenti, hogy színpadi elképzelésem nem abszurdum, és technikailag is megoldhatók a díszletelképzeléseim. Arra el voltam készülve, hogy kosztümjeimet a gróf úr nem vállalja.5 Ebben mások az ő, és mások az én elképzeléseim alapjukban. Eredetileg nem is akartam kosztümmel próbálkozni sem, mert fölöslegesnek tartottam, de a gróf úr úgy akarta, hogy rajzoljak bárnehányat, hát én rajzoltam, ahogy azt én tudtam és elképzeltem. Ha a gróf úr átrajzolta őket, ill. újakat csinált, nem vitatom vele, de kíváncsi vagyok rájuk annál inkább, mert a kolozsvári színháznak is csináltatni kell újonnan a legtöbbet,6 tehát szükség van rájuk. S lehet, hogy Kolozsváron muszáj lesz az én kosztümelgondolásomhoz közeledni, ha ezek olcsóbban és egyszerűbben lesznek elkészíthetők, de esetleg beszerezhetők eredetiben a néptől. Végül a dátum! Őszintén szólva nekünk itt elvi és gyakorlati okokból is jobb lett volna a janjuár] végi pesti bemutató. Mert a 16-iki bemutató miatt a kolozsvári ősbemutató lehetetlenné lett, s ezért az E[rdélyi] Szjépmíves] Céh erkölcsi hitelét csúf támadások érik, és nagy haragok lesznek Erdélyben. Én magam is jobban szerettem volna, ha itt jöhettünk volna ki janjuár] 16-20. között és Pesten 24-30. között. De meg vagyok győződve, hogy a Vígszínháznak nagyon komoly okai lehettek erre a dátumváltoztatásra, s most már csak azt szeretném, ha a pesti 16-iki dátumot okvetlen tartsák be és ne tolják későbbre, merthogy a kolozsvári premiert még januárban meg lehetne tartani, legkésőbb 25-én. A kolozsvári színtársulat u[gyan]is 28-án szerződése szerint Nagyváradon kell legyen,7 s ez nem változtatható meg. 4 Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. jan. 25.-Bp., 1979. szept. 24.): színésznő, előadóművész, író, műfordító. 1931-ben végezte el a színiakadémiát, majd Szegedre szerződött. Itt 1933 decemberében fellépett az erdélyi írók estjén, melyen Kós Károly is személyesen részt vett. 1933-tól 1939-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Az előadás előkészületeiről szóló hírlapi tudósítások nem szóltak arról, hogy Ignácz Rózsa esélyes lenne a szerepre. 5 A levél szerint a jelmezterveket Bánffy Miklós tervezte, a sajtóban is olvasni lehetett erre vonatkozó utalásokat, de hivatalosan Kós Károlyt nevezték meg az előadás jelmeztervezőjének. 6 A kolozsvári Magyar Színház 1937. március 1-jén mutatta be a színdarabot. Az ősbemutatót eredetileg Kolozsvárott tartották volna, január 16-án. ([Fazekas Imre] (f. i.): Kós Károly, a Budai Nagy Antal szerzője Budapesten. Pesti Napló, 1937. január 19.) A kolozsvári előadás címszereplője Kovács György, Bese Annát Koós Zsófia, a szerző leánya alakította. A főbb szerepekben Tóth Eleket, Deésy Jenőt, Kudelász Károlyt, Nagy Istvánt, Tompa Sándort láthatta a kolozsvári közönség. 7 A kolozsvári társulat az 1928-1929-es színi évadtól kezdődően rendszeresen tartott előadásokat Nagyváradon. 539
